Még mindig itt vagyok

 2020.05.01. 09:44

A weboldalam

Nem tűntem el teljesen, még mindig Máltán dolgozom, megy a búvárkodás...

Fel vagyok dobva!

 2010.07.26. 17:25

 Juuuuuuhééééééééééééééé! 90%, hogy kaptam fix állást télre Thaiföldön! Munkavállalási engedéllyel, jó fizetéssel, remek merülésekkel egy forgalmas bázison, Khao Lak-ban, Phukettől 60 km-re északra!! Alig bírok magammal ma, annak ellenére, hogy itt ülök a Radisson hotelben, mára ez a programom, de valahogy most nem vagyok álmos, legszívesebben rohangálnék körbe-körbe és mindenkinek elmondanám!!!
November közepére várnak, így elég rövid időt tölthetek csak otthon, azalatt intéznem kell vízumot, találkozni mindenkivel, családot látogatni, ismét welcome és farewell bulikat megtartani… Nem fogok unatkozni, azt hiszem. Amint aláírtuk a papírokat, lehet tervezni a meglátogatásom, mehetünk Similan szigetekre szafarizni, mantaráják, cetcápa, teknősök, miegymás… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ alig várom! Persze majd októberben, amikor el kell hagynom Máltát, megint biztos hiányozni fognak nagyon, akiket itt megismertem, Alan és Paolo a De Niro-ból, Tiit és Margit, a Sun&Fun csapata, Brandon, aki nélkül halálosan unalmas lenne a Radisson, mindig jön beszélgetni, amikor csak van ideje… Mike és Galya, akik bebizonyították, hogy lehet oroszokkal együtt dolgozni könnyedén. És az a sok ember, akit itt megismertem közben. A roncsok, a tonhalfarm, karaoke bulik… Persze ez még messze van, hiszen október végén megyek haza, november 10 és 15 között kell már kinn lennem Thaiföldön.
Közben Tiittel és Margittal nyelvészeti kutatást végeztünk, szerintem lassan egy könyvet kéne írnunk az észt és a magyar nyelv rokonságáról. Gyönyörű teóriáink vannak a hasonló szavak eredetéről. Néhány példa: vegyük a róka szót. Észtül a ruoka narancssárgát jelent, és ez nem egy régi szó, hiszen ugye az észtek elég kevés naranccsal találkoztak ott északon… Elméletünk szerint a róka szó ugye rebane észtül, de emlékeztek a ruoka szóra is, hogy az valami narancs színű dolog, mert ugye a róka bundája… Egyértelmű, nem? Arra még nincs pontos elméletünk, hogy a magyar „persze” szó, ami észtül feneket jelent, (igazából inkább a magyar „segg” a megfelelő fordítás) hogy jön össze, de már dolgozunk rajta. Esti sörözésekkor állítjuk fel ezeket a teóriákat. A kedvencem az észt éjszaka szó, ami „őőő” fonetikusan, a hold „kúú”, a fa meg „púú”… Na, ez utóbbit is kiveséztük pár… Mert ha jön a fa a „perszén” keresztül, az nem kedves dolog… Hahaha! Ráérünk, mi?

Munka, munka, munka

 2010.07.13. 20:58

 Beindult a szezon! Tanfolyamok, merülések... Már a Maffia Wars-ot is abbahagytam a Facebookon, mert szerencsére nincs időm ilyenekre... Jaj, volt egy nagyon vicces tanítványom! Gerhard, a német üzletmber, 66 éves, és nagyon lelkes. Rég láttam embert ennyi vizet inni orron keresztül, de nem adta fel! Sőt, annyira elégedett volt, hogy amikor elment (jön majd vissza egy hónap múlva, mert egyébként itt lakik) nekem adta a kocsiját, hogy használjam. Úgyis csak a parkolóban állna. Kis piros Yaris, automata, full extrás... Hehe. Szóval autókázom szabadidőmben. Tegnap a szabadnapomon kitaláltam, hogy elmegyek lovagolni. Nem volt egyszerű! Mindenki a Golden Bay-t ajánlotta, mert csak ezt az egy helyet ismerik itt, pont ezért nem akartam oda menni. Nos, kisebb nehézségek után találtam egy teljesen eldugott helyet, és mentünk egy órát. Sajnos annyira kövesek az utak, hogy nagyrést csak sétálni tudtunk, ennek ellenére érzem a combom és a fenekem... Elszoktam a nyeregtől. 

Vasárnap mengint elmentem jet skizni, mert már eléggé összehaverkodtam a srácokkal a Sun & Fun irodában. Ott vannak a búvárbázis mellett. De most nem egyedül mentem... Múltkor panaszkodtam, hogy unalmas volt. Nos Mauro, a boss felajánlotta, hogy eljön velem. Khmm. De nagyon jó volt! Olyannyira, hogy este (mert mobil vagyok, van kocsim :-D ) vissza is mentem, mert mondták, hogy vasárnap esténként ott szoktak maradni némi sörözgetésre. Nos, leültünk a tengerparton, naplemente, romantika, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy valaki egyre közelebb ül hozzám...  Szijja Mauro, segíthetek? A többiek meg elszállingóztak... No, a többi néma csönd, részletekkel nem szolgálok, de kellemes este volt. Sajnos hamar vége lett, mert mennie kellett köveket pakolni. Vasárnap éjjel. Francba. Majd meglátjuk, mi lesz a folytatás... Így még elcsíptem a foci VB döntőjét is, csak a végét szerencsére, mert addig nem sok minden történt. Meg Paul, a polip egyébként is megmondta, hogy a spanyolok nyernek! És így is lett! Viva Espana!!!

Valerij elhagyta a szigetet... De mielőtt elment, megtolt 50 EUR borravalóval! Igen megkedveltem ezt az embert, hiányozni fog! :-D 

Nos, tegnap Gozón voltam... Emlékezetes merülés volt. Csapatom a következő: Giovanni, az igen tapasztalt olasz búvár, ősidők óta merül, évente rendszeresen 50-100-szor... Csak épp ma ünnepli a 70. születésnapját, és úgy fogyasztja a levegőt, mintha muszáj lenne... Alari, az észt OWD, akiről elfelejtették közölni, hogy kb 7 merülése van, 0 látótávolságban, ami azt jelenit, hogy eddig csak az aljzathoz tapadva merült... Artom, az orosz junior Advanced OWD, aki most fejezte be a tanfolyamát, és állítólag ügyes, de szintén zabálja a levegőt... Thomas, az ír búvár és Tom, egy lengyel srác. Na, ők ketten legalább tényleg probléma mentesek voltak. Nagyjából, mert Thomasnál fényképezőgép is volt... Első merülés Blue Hole, ahol egy szép ösvényen kell lebattyogni a tengerhez (ez egy igazi mászást jelent teljes menetfelszerelésben!) Szegény Gipovanni legalább 5x lehuppant, mert ugye nehéz a palack, ő nem mai gyerek már, és kb 150 magas... És persze semmilyen segítséget nem akar elfogadni. Mert ő meg tudja csinálni... Csak össze ne törje magát! Szóval lebotorkáltunk a vízhez, kis szusszanás, gyerünk le. Blue Hole mélyén megnéztük a barlangot, Alarit úgy kellett lefeszegetni a mennyezetről. Kimegyünk, 7 perc telt el a merülésből, gondoltam megkérdezem, hogy állnak levegővel. Artom 120-at mutat!!! MIIIIII? 16 méteren 7 perc alatt 80 bár? Nem semmi! Akkor a másik törés kimarad, nem is baj, látom a társaságon, hogy vannak itt lebegés gondok... Na, gyertek. Persze mind koppan az aljzaton, én csak integetek, hogy ugyan jöjjenek már fel! Nehezen, de rendeztük sorainkat, semmi gond, megkerültük az azúr ablakot, visszaérünk, kb 28. perc: Artom, Alari és Giovanni: 50 bar, Thomas 100, Tom 90... Jól van, akkor ti ketten maradjatok, menjetek még egy kört, mi megyünk fel. Leokézzák, és jönnek utánam. Nem, nem, ti ketten maradtok. Thomas már érti, most már Tom is, csak épp Artom indul el a merülőtársa után. Nem, nem, neked már csak 40 bar levegőd van, te kiskomám jössz fel velem. Mindenki felfogta, király, biztonsági megálló, és irány a felszín. Nagyon tetszett nekik a merülés, szóval minden rendben! Irány a kocsi. Először is kicsavartam Giovanni kezéből az ólomövét, hogy azt én viszem, a palackját az istenért sem adja! Csak itt ne kapjon nekem szívrohamot vagy agyvérzést az 50 fokban!!! Nos, szépen felsétáltak, én még megvártam a Tamásokat, majd mi is felmentünk, én extra 8 kiló ólommal, szárazruhában persze...

Pihi, irány az Inland Sea! A briefingben többször kihangsúlyoztam, hogy itt aztán nincs laca-faca, az én szintemen maradjanak, se fel, se le, mert hajók jönnek-mennek az alagútban, a fal alja meg 45 méter, nem szeretném, ha ott landolnának. Nos, ez a merülés durva volt! Artom és Alari repkedtek fel-le, és amokor mentem, hogy elkapjam őket, Giovanni lelkesen sprintelt utánam... Persze mindig később vette észre, hogy megyek, ezért ugye jött felfelé rendesen, én próbáltam mutogatni, hogy maradjon a szinten... Alari egyszer egészen a felszínig felvitorlázott, szerencsére nem az alagútban... Mert ott már vagy 3x elkaptam... Hűűű, egész végig azon imádkoztam, hogy 1. el ne fogyjon a levegőjük, 2. el ne csapja valamelyiket egy csónak, 3. Egyáltalán túléljük ezt az egészet... A végén a biztonsági megállónál egyszerűen felakasztottam őket a falra, hogy fogják. Még így is mentek fel-le, a 3 perc alatt fejenként kétszer kellett őket elkapni... Majd kijöttünk, és láttam az örömöt rajtuk, hogy milyen jó volt a merülés! Az egészből nem is vettek észre semmit... Én meg csak lihegtem, pulzusom és vérnyomásom az egekben, és még mindig nem hittem el, hogy kinn vagyunk a vízből, épségben, egészségben... :-D

El is mentem este Vallettába a Marsovin borfesztiválra. Lazulni. Sikerült... 

Tanulságos merülés

 2010.06.23. 10:30

 Hűha, egy nap két bejegyzés is! Tobzódjatok, nem tudom, mikor írok megint! :-D

De ez kikívánkozik belőlem. Hétfőn szabadnapos voltam, kedden pedig a változatosság kedvéért Blue Grottóba mentünk. Igazából én nem tudom megunni, annyira jó az a roncs, csak vicces... Nos, ugye írtam, hogy szombat óta brutál szél van, kedden elérte a csúcspontját. Hiába van ez a merülőhely a sziget déli részén, lassan a hullámok teljesen körbenyalják egész Máltát.

Megérkezve láttuk, hogy rendes hullámok vannak, megkérdeztem pár ismerős oktatót, hogy mi a helyzet a víz alatt. Mondták, hogy a roncstól vissza rendesen szembefolyik a víz, de még merülhető. Szuper, menjünk. Valeriy-el, az orosz erőemelővel voltam, meg Tom és Nigel csatlakozott be. Valeriyről tudtam hogy merül, Nigelnek több mint 100 merülése van, Tomnak kevesebb, és mondta, hogy elég sokat szokott fogyasztani. Király. Na, szereljünk össze: Hmm, hol is van a mellényem? A bázison. Eddy, egy angol oktató (kövér és öreg, múltkor beszéltünk a fociról, kiderült, hogy élőben nézte anno, amikor a magyarok elpáholták az angolokat!!! Tényleg nem mai gyerek) szóval Eddy jött arra. Kérdezem, nincs-e egy tartalék mellényük... Mondja, hogy nincs, mert ő az övét is sikeresen a bázison hagyta... :-D Ez egy ilyen nap. De mire is jó a német búvárbázis, átcaplattam a Mad Sharkékhoz, nekik természetesen volt... Nekünk is szokott, lenni, de reggel én rohantam a transzferrel, gyűjtöttem be az embereket a hotelekből, addigra megpakolták nekem a kocsit. Csak az oxigén, az elsősegély doboz és a tartalék felszerelés maradt ki. Köszi. De úgy kell nekem, miért nem néztem meg. Nos, csobbanunk a vízben, elszörfözünk a roncshoz, sosem értem még oda olyan hamar... Ajjaj. Na lássuk. Végig drifteltünk a roncs mellett, nos, akkor ússzunk vissza az elejéhez. Hmmm. Mennyi a levegőtök? Tom 120 baron volt. Akkor húzzunk vissza, vagy Ghar Lapsinál fognak ki minket! Így van elég levegő, hogy ne kelljen a nagy kékben úszni, le 30 méterre az aljazatra, és ott szembe az áramlattal... Pedáloztunk rendesen. Fogyott a levegő! :-D De így is Tom 70 baron volt, mire elértük a falat, az már csak 24 méter, szépen feljöttünk be az öbölbe, biztonsági megálló és ki a partra. Rég fújtattam így! És ami kinn fogadott: Egy ember oxigénen ücsörgött az egyik autó platóján, búvárok a nyílt vízen mindenfelé a felszínen, a parton lévők figyelik őket, mikor kell helikopteres mentést hívni... Szerencsére nem kellett.

Megkérdeztem a többi oktatót, mi a véleményük a másik merülőhelyről, amit terveztünk aznapra. Csak annyit mondtak: Forget it! Nos, akkor itt merüljük a másodikat is, de az biztos, hogy nem a roncson! Lemagyarázom Tomnak és Nigelnek, majd elactivity-zem az infót Valeriy-nek is. Semmi gond, akkor itt merülünk. Na, elkezdünk készülődni, Valeriy mutatja, hogy 50 baros palackot kapott. Naná, hogy tartalék palackunk sincs!!! ÁÁÁÁÁ. Vissza Mad Sharkhoz, van-e esetleg nekik? Persze, hogy van... :-D Azért itt már erősen röhögtünk! Nos, akkor irány a fal! Ahogy tanítva vagyon, hogy kell ugye áramlatban merülni, na az nem sikerült! Mármint hogy azzal szemben kell először menni, majd visszavitetni magunkat. Mert nem arra volt a merülőhely. Szépen eldrifteltünk, időben fordultunk, és indul a lapátolás vissza. Látom Tomot, hogy keményen lapátol a sziklától két méterre. Mutatom neki, hogy ugyan jöjjön már közelebb, mert itt elég könnyen lehet szembe úszni... Nagy nehezen megértette és lejött. Nos, addig próbálgattam a mélységeket, amíg 10 méteren találtam egy nagyjából visszafelé menő vonalat... így egyszerűen visszavitettük magunkat a hullámokkal, alig kellett úszni. És mivel bőven volt levegőnk, sietni sem kellett, volt egy nyugodt, nézelődős merülésünk az őrület közepén... 

Majd visszaszolgáltattam a mellényt és a palackot, és mehettünk is haza! :-D Jó nap volt! Mike meg tartozik Mad Sharkéknak némi sörrel...

Tapsiék hete

 2010.06.23. 10:00

Na, megjöttek Tapsiék, és már el is mentek... (mikor is írtam utoljára? repülnek a napok!) Szerencséjük volt, mert az időjárás teljesen meg van bolondulva, előtte is és most is brutál szél volt, de amíg itt voltak, pont lecsendesedett (azért a végén kaptak belőle).
Volt karaoke, másnap suttogva mentem dolgozni, megtaláltam a P29-es roncsot, majd utána volt egy beszélgetésem Lynnel, az angol kollégával... Mert az egyik búvár, aki velem merült aznap, amikor megérkeztünk Cirkewwára, odajött hozzám, és nevetve mondta, hogy hallotta, én már többször eltévesztettem ezt a roncsot, és remélem most megtalálom... MICSODAAAAAAAA? Tényleg Lynn-nek nincs másik tréfás-szomorú történet az életéből, amivel szórakoztathatná a kedves vendégeket, mint hogy én idejöttem, totál újak a merülőhelyek, és nem találok meg egy olyan roncsot, amit időnként az évek óta itt dolgozó oktatók-divemasterek is időnként eltévesztenek? Amíg egymás között poénkodunk ezzel, addig nincs is semmi gond, de ne ez legyen már az első sztori, amit Máltáról elmesél nekik... Basszus.

Mindegy, megtaláltam a roncsot, javul a statisztikám! 6-ból már 4-szer megvolt! :-D

Voltunk tonhalfarmon megint, repülőgép roncsoztunk, elmentünk a Krisztus szoborhoz és az Imperial Eagle nevű roncshoz is! Jó kis merülések, csak kár, hogy olyan rövidek... Lehet, hogy mégis kéne az a technikai tanfolyam?

Hét végén feltámadt a szél, és persze megint észak-nyugati, így ugye Blue Grotto... Nos, szombaton ott voltunk, nem is volt rossz, de vasárnap a srácok nem akartak visszamenni. A szél is kicsit lecsendesedett, akkor próbáljuk meg Gozót! Legfeljebb nem merülünk. Odaértünk, a képtárban láthatjátok, hogy nézett ki az Azúr ablak alja... Nos, akkor ezt hagyjuk, de az Inland Sea-nél láttunk más búvárokat készülődni! Na, hajrá! Odamegyünk, megkérdeztem, mégis mi vár ránk. Mondták, simán merülhető. Szuper! Két gyönyörű merülésünk volt nem annyira szép véggel... csak egy laza 8 perces dekó történt, fura mód csak az egyiküknek, fura mód a legképzettebbnek... Kérdeztem, hogy mégis miért? De hát ő mutatta, hogy már 7 percet kapott. Ja, de mondom előtte azt szoktuk mutatni, hogy mennyi van hátra! Mert ez kimaradt. És mondom miért nem ment talán feljebb, amikor kevés ideje volt? Mert a hullámzás. Meg hogy de ő mutatta. De kérlek, sőt könyörgöm, már nem az OWD tanfolyamon vagyunk! Nem akkor kell kapkodni, amikor már dekóba csúszol, hanem amikor 28 méteren volt kevés időd, és mondjuk 12 méterre bőven felmehettél volna... Mert akkor nem csúszol bele! Nem tudtam meggyőzni... Mindegy, szépen megtartottuk a megállót, végülis nem történt semmi.

Hét végére kissé megfáradtunk, mert elég szerényre sikeredett a búcsúbuli, hiába, mindig csak a munka...

Remélem jól éreztétek magatokat, mert én nagyon örültem, hogy itt voltatok!!! Mindannyian! :-D

 

Nehéz ez a blogolás

 2010.06.14. 19:55

Kicsit elfogyott a lendület... De ezt gondolom észrevettétek. Mostanában kaptam pár emailt, hogy mi van már, miért nem írok, hiányoljátok a sztorijaim...

Nos, lassan tanulgatok oroszul, már tartottam orosz briefinget is... Na persze ez kb 10-15 szóból állt, ennek a fele is angol volt, plusz ugye az activity rutin... De megértették, és értéklik nagyon a próbálkozásaim! :-) Volt itt két orosz, bejöttek a bázisra, ránézésre a legrosszabb fajta: nagy arc, alig beszélnek, mosoly semmi, mogorván járkáltak fel és alá, amíg a feleségek kitöltötték a papírokat helyettük... Első nap Tiit-tel mentek check dive-ra, másnap megkaptam őket, hogy én már úgyis beszélek oroszul, el tudom vinni őket... Két tapasztalt búvár, nagyon nem kell mondanom semmit, csak mutassam az utat. Ja, meg legyek a főnök, ne hagyjam őket, hogy átvegyék az irányítást... Na szép, jó nap lesz! A merülés végén ők kérdezték, hogy meg vagyok-e elégedve velük, jól viselkedtek-e, meg ilyenek! Hahaha! Két nap után már mosolyogtak, összeszedték minden angol tudásukat, hogy beszélni tudjanak velem, teljesen kedvesek voltak. Pesze magukhoz képest. De semmi gondom nem volt velük. Oroszmedve-idomár leszek, ha abbahagyom a búvárkodást valaha... Bár lehet, hogy 60 évesen nem tudnám ugyan ezt a hatást elérni!

Itt volt anyukám is, Ella barátnőjével, nyaraltak egy hetet. Nagyon jól érezték magukat, nálam laktak, így volt meleg vacsorám, és a lakás tisztább lett, mint amikor beköltöztem :-D Jó egy anyuci a háznál! Puszi neked, tudom, hogy olvasod! :-D

Egyre jobban hiányzik Thaiföld, meg kell mondjam! Jó itt, kezdek látni fiatalokat, nem csak öreg kövér angolokat, szóval alakul itt is a helyzet, de mégiscsak jobb, amikor a thaiok cipelik a palackokat, nem kell főznöm, mert olyan olcsó az étterem, a takarítás benne van a bérleti díjban, és fillérekért gyönyörűen kimossák a ruháim... Szóval eléggé úgy néz ki, hogy télre megyek vissza! Pont most beszéltem a kedvenc bárom tulajával, Ponggal. Fenn volt a Facebookon. Ők is hiányolnak, senki nem táncol úgy a bárpulton, mint én... :-) Megnyugtattam, hogy visszamegyek, és feldobom a bulit megint! 

Holnap jönnek Tapsiék! Sziiiiiiijjjjjjjjjjaaaaaaa! Jó kis hét lesz remélem! Elvileg szerdán rögötn megyünk tonhalakat nézni megint, lehet, ez lesz az első merülésük Máltán. Nem rossz kezdés! 

Most meg megy ugye a foci VB... Mondtam már, hogy nem igazán kedvelem a focit? Azért nehéz kimaradni, mert bárhová nézek, mindenhol ez megy a kivetítőkön... Még nem döntöttem el, kinek szurkoljak, vagy szurkoljak-e egyáltalán... Legutóbb azt hiszem 12 éve néztem a VB-t, akkor a franciáknak szurkoltam, csak azért, mert apu és bátyám őket szidták állandóan, gondoltam akkor Hajrá Franciaország! Viva la France! Ja, hát nem ők nyertek? De igen! :-)

 

Az elmúlt héten itt volt rögtön az első két orosz csoport. Az egyikük, Oleg, komolyan, mintha a Tűz van babámból vagy a Mi kis falunkból jött volna! (Ismeritek ezeket a Csehszlovák remekműveket?) Nagyon komoly figura volt, az a típus, aki próbálja ugyan azt csinálni, mint a többi átlagember, de valahogy neki sosem úgy sikerül! Például saját készítésű szárazruhával jött. Persze, hogy mindenhol ázott, egy nap után lecserélte, és bérelt nedvesruhát :-D Víz alatt esett-kelt, egyszer úgy megindult egy fal mellett lefelé, mint a kő. Épp indultam, hogy elkapjam, amikor landolt a videós srác fején és kameráján :-D A videós srác egy 120 kilós orosz volt, változatosság kedvéért Szergejnek hívták (volt vagy 4 a 9 főből). Az elkapta, kérdezte, hogy OK? rendben vagy? Oleg mutatja, hogy OK, közben kapálózva csúszik le a falon. Szergej fújt kicsit a mellényébe, amíg meg nem maradt azon a mélységen, és útjára elgedte Oleg barátunkat... Nekünk meg kommunikációs zavaraink voltak, mert valamelyik kedves búvárom mutatott 90 bart, gyorsan visszafordítom a csapatot, visszaúszunk a barlanghoz, amin keresztül eljuthatunk a kijöveteli ponthoz, megnézem a levegőjét, 100 bar. Előtte kétszer visszakérdeztem a 90-re... Na mindegy, szép merülés volt, a barlangban elbóklásztunk kicsit, aztán csak lefogyasztották a palackokat. Szóval egyáltalán nem voltak vészesek, semmi kamikáze merülés, meg menjünk mélyre, meg ilyenek. Illetve lehet, hogy mondták, de én csak annyit válaszolok, hogy ja nye panyemájú (köszi, Tapsi, hasznos mondat!)

Valamelyik nap Radisson szolgálaton voltam, és beesett Phil, egy svájci búvár, hogy délután merülne. Szuper, nem kell egész nap itt ülnöm! Ráadásul tapasztalt is volt, tényleg két fundive volt, amit csináltunk! Mintha szabadnapos lettem volna :-D

Kicsit csapongok az események között, olyan régen írtam, összefolyik, mi is történt a héten. Talán szombat vagy vasárnap reggel, ahogy jöttünk be a bázisra, láttunk az út mellett egy felborult autót. Tulajdonképp eddig asszem minden hétvégén láttunk reggel egy összetört autót, ugyanis itt megengedett, hogy igyál és vezess. Ezt minden máltai tudja. Csak azt nem, hogy limit is van, kb két sörnek megfelelő alkohol lehet a vérben... Ez a rész kimaradt nekik, minden héten van baleset, amikor éjszaka száguldoznak, és összetörik a papa autóját buliból hazafelé. :-D 

Az orosz csoport befoglalt egy merülést a tonhalfarmon. Mi is mentünk persze, több száz kilós tonhalakkal merülni igazán buli! Megtudtam, hogy egy tonhal több ezer eurót ér! És a máltai halászok nem ölik meg a kifogott példányokat, mert ugye évente egy hónapot lehet halászni őket, és akkor eléggé lemennek az árak, hanem eladják őket a tonhal farmnak, ahol szépen etetik őket, és eladják pl karácsonykor. Egyszer láttam egy filmet, hogy a csúnya gonosz máltaiak irtják a tonhalakat, és mutattak a halpiacról képeket, ahol hegyekben álltak a tonhal tetemek, persze a szöveg szerint ez így megy minden nap. Ez nem így van, na jó, a halászati szezonban igen... De az összes olasz, tunéziai meg egyéb környező országból való halász ide hozza a zsákmányt. Azért még sajnos veszélyben vannak a kékúszójú tonhalak, erősen csökken az állomány sajnos... 

A merülés nem volt egyszerű közöttük, képzeljetek el egy kb 60 méter átmérőjű, 30 méter mély hálót, melyben 600 tonhal úszik körbe-körbe, 100 kilóstól 350 kilósig. Csinálnak egy kis örvényt... Úgy mentünk fel-alá, ahogy elő van írva... Vicces volt, de nem volt könnyű... Az egyik legjobb volt, szembeúszni velük! Jöttek, mint a gyorsvonat! A halak ferrarijának is hívják őket, olyan gyorsak. Persze kikerülnek minket :-D Páran rosszul is lettek, és hamar abbahagyták a merülést, mert semmi mást nem látni, csak a halak tömegét, eléggé szédítő tud lenni... Semmi viszonyítási pont, és ugye közben hol lehúz a víz, hol elkezdesz emelkedni rendesen...

Képek a képtárban! http://picasaweb.google.hu/farkasdo/Malta2010#

Tegnap meg éjszakai merülés volt 4 emberrel (20 EUR! hurrá!) Általában 40 perces az éjszakai merülés itt, ennyi a limit, de mivel a többiek nem vártak kinn rám, vacsorára mentek a másik csoporttal, mert azoknak ez volt az utolsó napjuk, így sikeredett egy 59 percet összehozni! Láttunk óriás csigákat (a legnagyobbnak a háza volt vagy 20-25 cent átmérőjű!) polipot, meg mindenféle más szépséget! Nagyon élveztem, csak reméltem, hogy a búváraim is élvezik! Persze tetszett nekik :-D

Ma meg szabadnapos vagyok, de persze itt ülök a bázison, mert ma van a heti bevásárló napunk, és én is menni akarok. A bázis előtt úgy süt a nap, hogy nem lehet látni a képernyőt, itt benn meg hemzsegnek a szúnyogok! ÁÁÁÁÁÁ Már vagy 10-et lecsaptam, de egyre többen vannak! Mondtam már, hogy mennyire utálom őket? Azt hiszem, inkább kimegyek a napra!

Most május van, vagy november?

 2010.05.20. 20:07

Halihóóó, ismét itt vagyok a ködös esős Máltáról! Na jó, ez kissé túlzás, köd nincs, és tegnap éjjel esett kicsit, meg be van borulva... És mára a szél is lecsendesedett, bár estére újra beindul, az időjárás jelentés szerint... Az orrom már leégett, amióta itt vagyok, 2x is! A thai "barnaságom" meg eltűnt nyomtalanul... Dolgozhatok megint rajta, hogy legyen kis színem.

Most néztük meg az előrejelzést, egy-két nap, és király lesz megint! Itt az ideje, hogy melegedjen a víz!

Hétfő óta nem sok merülnivalóm volt, így besegítettem a mentőbúvári tanfolyamba Tiitnek. Egy ukrán pasas végezte a tanfolyamot. Mondta is utána, hogy a feleségét nem hordozta még ennyit, mint engem! :-) A legjobb volt, amikor a végén Tiit kiadta, hogy hagyjam el a "merülőtársam" (a piros fejű barátunkat, borzalmas búvár szegény, mindig eltűnik - a bója), és amikor ők visszajönnek merülésből, kérjek segítséget emberünktől. Mondta, hogy tegyük fel, nem beszélek angolul... Hogy nehezebb legyen a feladat. Mondom miért ne, hiszen a kedves tanuló sem beszél, csak oroszul meg kicsit németül, és tényleg pár szót angolul... Negezíthetünk, hogy én meg csak magyarul, de akkor sohasem találja meg a hiányzó búvárt! Ja, tényleg, akkor beszéljek angolul. :-D Na, megszervezte a mentést, akkor menjek vele keresni, mint merülőtárs. OK. Erre elkezdett olyan tempóban úszni, gondoltam, akkor váltsunk, és én leszek először a fáradt, majd a pánikoló búvár, még szimulálnom sem kell!

Fel is adtam egy idő után, visszaúsztam a bójához, legalább lesz kit menteni, ha végre odatalál... Majdnem el is aludtam, majd egyszercsak éreztem, (kb 15 perc várakozás után) hogy megtalált, szépen felvitt a felszínre. Utána még egyszer eljátszottam a hullabúvárt neki, még ki is rángattak a partra, jól néz ki a szárazruhám hátulja :-D Kissé algás lettem. Erről készültek végre képek is, lásd képtár!

Ez volt hétfőn-kedden, közben ücsörgés a Radissonban, vááááááááááá! Legalább kaptam pár filmet, azokat nézem, de egy idő után az is unalmas. Hmm, lehetne németül tanulni? Öööö. Talán... Mindjárt találok rá egy okot a lustaságon kívül... Nem megy. 

Szerdán csak fél napot voltam a Radissonban, mert délután juhééé! Merülés! Umm El Farud, és a nagy barrakudák olyan kedvesek voltak, hogy megvártak! Plusz egy languszta és egy méretes tintahal a roncsban. Elég későn végeztünk, általában igyekszünk hatkor zárni, de ma 6:10-kor indultunk vissza Zurrieq-ből a bázisra... Akkor is megérte! Nekem igen, a többiek vártak rám sokáig. Ez jobb volt Koh Taon, hogy mobilabb voltam, nem kellett a többiekre várni.

Kedves Ismerőseim és Búváraim! Kérlek gyertek minél többen, akkor mehetek merülni, nem pedig Radisson szolgálaton leszek! :-D Bár már csak 3 hét, és vége a sulinak, ami azt jelenti, hogy Galina viszi majd a Radissont, nem kell valamelyikünknek egész nap itt szobrozni. Plusz, ha beindul, akkor itt szép pénzt is lehet keresni a sok próbamerüléssel és tanfolyammal! Na jó, nem olyan rossz hely ez :-D

Este megint főztem. Én. Ez nem olyan csoda, de jó lett! Tényleg! Mondjuk nem nagy kaland, olyan finom zöldségek vannak itt, csak összedobálom, mgsütöm, és isteni! De akkor is. Olyan sűrített paradicsom szószt vettem, hogy kanállal ettem... Nagyon jó! Milánói spagetti volt a menü, illetve valami olyasmi, mert sajtom ugyna nem volt, de a szószba tettem padlizsánt és cukkinit is... Szóval nem milánói volt, hanem húsos-padlizsános-cukkinis tészta paradicsomos szósszal. :-) Legyen a neve: Hú-pa-cu-pa tészta!!! Jeee. És látá Dóri, hogy ez így jó. 

Ismét jelentkezem...

 2010.05.16. 16:24

 Bocs, hogy ilyen ritkán írok, de alig kerülök netközelbe mostanság. Valahogy állandóan a Radissonban vagyok, ott meg nincs net egész nap, pedig sok az üresjárat, ráérnék netezgetni. Ezt is külön írom, talán este lesz időm felrakni.
Szóval mi is történt a legutóbbi bejegyzés óta. Hanssal befejeztük a tanfolyamot, és mivel ez volt az első máltai kiadott minősítésem, estére beterveztünk egy kis ünneplést is. Másnap úgyis szabadnapos vagyok, gondoltam kialszom magam. Én kis naiv… Az este jól sikerült, valami három-fél négy körül keveredtem haza. Csakhogy Vallettába kellett mennem, elintézni a tartózkodási engedélyem, így a szokott időben jöttek értem, elvittek a bázisig, ott „felkaptam” a papírokat és „elszaladtam” a buszmegállóig. A sebességem gondolhatjátok… Kb 3 és fél óra alvás után. Kis várakozás a buszra, gondoltam, legalább ezt is kipróbálom, a híres máltai buszozást az ősöreg, angol gyarmati időkből itt maradt busszal. Ugyanis hallottam, hogy év végéig le kell cserélniük őket, nem felelnek meg az európai szabványoknak. Na, pont egy ilyen jött. Lehetett vagy hatvan éves, olyan ülésekkel, mint Pesten a nagyon régi trolikon, annyi hellyel az ülések között, hogy az én lábam alig fért el. A térdem szétnyomta az előttem lévő háttámla, iszonyat hangos volt, a leszállást a plafonon körbefutó madzag megrántásával kell jelezni, ami egy csengőt szólaltat meg a sofőr feje felett, ja, és Máltán majdnem az összes busz nyitott ajtóval jár, gondolom a szellőzés elősegítése érdekében. Oda-vissza volt vagy 1 EUR az ár. Nos, ezt is kipróbáltam, de megértem, miért akarják lecserélni őket, és egyetértek… Kívülről jobban néznek ki, mint amennyire jó velük utazni. Visszafelé egy viszonylag új busszal jöttem, háááát: ég és föld. Túl civilizált vagyok? Nem hinném. Ja, és a környezetszennyezésről még nem is beszéltünk, gondolom, mit adhatnak ki ezek a járgányok.
Félelmeimmel ellentétben a hivatalos ügyintézés könnyedén ment, pedig tele volt az iroda várakozó feketékkel és kínaiakkal, de amint mondtam, hogy EU, kb 5 percet kellett csak várnom. Persze elfelejtettem fényképet hozni, 6 euróm bánta. :-D Majd bementem a bankba is, megkérdezni, mi szükséges a számlanyitáshoz. Semmi extra, csak referencia az otthoni bankomtól. Ki ott a kontaktom. Micsoda? A bankban? Hát beesek valamelyik fiókba, és elintézem, ami kell. Itt leültünk a banki alkalmazottal egy külön irodába, kicsit más volt a hozzáállás. Nos, mindenesetre találnom kell valakit az Erste banknál, aki leigazolja, hogy van ott bankszámlám.
Délután megbeszéltem Gáborral, hogy átnézek majd hozzá, nem lakik messze, kb 10-15 perc séta Bugibbán át. De előtte még elmentem bevásárolni, mert eléggé lemerült a készletem. Majd hazacipekedtem, és gondoltam, ledőlök egy kicsit aludni. Elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a laptopot… Utána 3 órán keresztül Skype… Na, akkor irány Gábor! Hmmm, 15 perc. Persze, ha irányba megyek, nem pedig óriási kört leírva. 45 percet sétáltam, de jól esett a mozgás végeredményben. Itt van Bence is, Gábor négy éves kisfia, igazi dumagép. :-) Megvitattuk az élet nagy dolgait, majd szerencsére hazavitt… Jó lett volna 11 óra körül megint egy órát tévelyegni. Lassan meg kéne tanulnom a gyalog közlekedést, mert kocsival valahogy egész jól odatalálok, ahová kell.
Péntek: két svéd srác, aki Scuba Diver tanfolyamot akar végezni. Még szerdán én beszéltem velük, és csütörtökön Tiit megcsinálta velük a tanfolyam felét. Gondoltam én. De persze nem… Csak az uszodát és a merülést. Az összes elméleti rész rám maradt, plusz két uszodai modul, és egy nyílt vízi merülés. Köszi. Mondtam a skacoknak, hogy hosszú nap lesz, nem is szóltak semmit. Na de anyuka igen! Mint kiderült, valaki azt mondta nekik, hogy a tanfolyam napi 2-3 óra. Hogy ki mondott ilyet, azt nem tudom, szerintem csak félreértettek valamit, csúfosan. Anyuka persze nagyon ki volt akadva, mert szülinapja volt (honnan kellett volna tudnom????) és együtt akart lenni a fiaival, és én galád módon lefoglaltam őket. Basszus, legalább mondtak volna bármit! Hogy sietnek, vagy valami… Na, lenyugtattam anyucit, nem volt könnyű. Nem is értettem a dolgot, én mondtam nekik, hogy a tanfolyam két teljes nap, és előző nap szinte semmit nem csináltak… A végén bocsánatot kért, hogy úgy letámadott, végül is én semmiről nem tehettem. Mondtam, akkor csináljuk meg a nyíltvízi merülést másnap.
Közben olyan szél kerekedett, 7es erősségű, és ráadásul nyugati, ami a legrosszabb a merülőhelyek szempontjából. Nos, merüljünk az öbölben. Olyan áramlat volt!!! Ilyet még nem tapasztaltam! Egy öbölben! És percenkén változott az iránya! Igazi áramlatmerülést csináltunk a srácokkal, vitettük magunkat ide-oda. Tetszett nekik! Délután meg egy hat fős gyerekcsapatot medencéztettünk Tiitel és Galinaval. Jó gyerekeket oktatni, olyan könnyen megy nekik minden… :-) Nagyon élvezték!
Na, és akkor a mai nap: lecsendesedett a szél, így most már csak kis hullámzás van az öblünkben. Mai feladatom: két kalandmerülés a haladó tanfolyamból, egy tanuló, junior búvár. Ja, orosz. Ja, még csak 3 éve tanul angolul. Szegény, nem sokat érthetett abból, amit mondtam neki, plusz elég félénk is volt. Nem szeretek így oktatni. Ha csak búvárokat kell vinni, nem olyan nagy gond, ha nem értik teljesen, amit mondok, de tanfolyamot elég rossz érzés így tartani.

Események

 2010.05.11. 18:21

Nos, kimaradt pár nap, de nem is történt túl sok izgalmas dolog. No de megérkezett 4 napja szombaton az első nagy csoportunk, 18 belga búvár, egy klubból. Elég jó hangulatú társaság. Mike megkért, pihenjük ki magunkat, mert nehéz nap lesz. Az is volt. Nem szabad ennyit aludnom!! Első merülés Cirkewwa és Rozi, mert elég tapasztalt búvárok, mélyre akarnak menni. Ám legyen. Elég brutál szél volt, nagy hullámokkal, emiatt gyér látótávolsággal. Szépen elmentünk a roncshoz, kissé estek-keltek, például az egyiknek leesett az uszonya, és 34 méteren küzdött, hogy visszavegye... No mindegy, nagy nehezen összekaptam a 8 búváromat, és gondoltam, szépen visszaúszunk a kékben 10-15 méteren. Jelzem, maradjanak a szintemen, erre mentek fel-le persze. Addig forgolódtam, meg közben beúsztunk a felvert homokfelhőbe, hogy kissé elvesztettem a fonalat, hol is vagyok és merre van a part... Jeleztem, maradjanak ott, én meg felosontam a felszínre. Na, addigra el is tűntek teljesen. Elhagytam a csoportot! Az első merülésen. Király. Mindegy, később találkoztunk a felszínen. Elpoénkodtunk, pihi, második merülés. P29 őrhajó, kinn a homokon. Szerintetek megtaláltam? Naná, hogy nem! Ezt az égést!

Másnap az Umm El Farudra mentünk, ami egy 110 méter körüli tankerhajó roncs... Persze ment a poénkodás, hogy megtalálom-e... De meg is érdemeltem. Meg is állapítottam, nem tudok rendesen dolgozni, ha nem vagyok másnapos! Túl sok az energiám, gyorsan úszom, meg ilyenek. Bezzeg egyébként! Szépen be vagyok lassulva, odatalálok, ahová kell gond nélkül...

Következő nap: Comino. Ez a sziget Málta és Goző között van félúton, hajós merülés. Végre nem kell sziklát mászni! Első merülés, ugye még nem voltam ott, eléggé figyeltem a briefingen, hogy merre kell menni. Mike mondta, hogy ne aggódjunk, csak menjünk utána, mutatja az utat. Beugrik a csoportjával, és eltűnik. Hmmm. Az első bejáratot még láttam, szépen átúsztunk, de hol a második? Ajjaj. Én leszek az oktató, aki nem mindig eltáved... Basszus. Na, végül megtaláltam, csak épp visszafelé kezdtem átúszni rajta, de Tiit szembejött az ő csoportjával. Neki szerencséje volt,mert látta a mi buborékjainkat pont a barlangnál (azért ez nem igazi barlang, inkább csak olyan "átúszós" hely... No, sikerült összetömöríteni a csoportokat egy lyukba... :-D

A második merülés már jól sikerült szerencsére, minden klappolt végre! Mire visszaértünk, mehettem megint vízbe, egy tanuló, szeretné befejezni az OWD kezdő tanfolyamát. A felét már megcsinálta tavaly ugyanitt. Irány a medence! Juhé! Szerencsére elég ügyes volt, úgy tűnik, Mike-ék jól oktatnak, összes tanulójuk, akivel merültem, elég ügyes és tudja, mit hogy kell csinálni. 

Ma reggel (kezdem utolérni magam) fél 9-re jött Hans megint, volt egy kellemes kis merülésünk az öbölben, bár nem sok mindent találtam, és rendes hullámok is voltak. Szegény, ahogy mentünk le a partra, szépen elcsúszott... Ki volt írva, hogy csúszós, de nem gondoltam volna, hogy ennyire... Mint a szappan. De csak egy foltban, csak épp rágyalogolt. Aztán a kijövetel is küzdős volt... De ez az igaz tanfolyam! Itt aztán megtanulja, mi a magyarok/máltaiak istene! :-D

Délután pedig Stefan, egy német búvár várt reám, hogy menjünk merülni. Valletta, Maori roncs. Elég ideges szegény, még mindig kezdőnek tartja magát (az is) 27 merüléssel. Mások már a divemasteri tanfolyamot tapossák ennyivel... De jobb is, hogy ő nem. Ismeritek búvárok a klasszikus viccet a szárazruhával és a szellőzéssel? Hogy a cippzáron az utolsó két centit nyitva kell hagyni, hogy ne fülledj be a ruhába? Szerintetek megcsinálta velem? Naná, hogy meg! Csak nem viccből. Ennyire sötét szegényke... Én meg nem ellenőriztem le. Többet szárítom az aláöltözőmet, mint más a nedvesruháját...

És még vár rám egy éjszakai merülés, addigra remélem kiszárad a szélben a rucim, mert éjszakain nem vicces elázott cuccban merülni.

Ja, Tapsi és MBL barátunk már bejelentkezett, hogy jönnek júniusban! Szijjjjjjjasztok! Várlak titeket!

Nos, hétfőn irányba vettük Gozót, már látom, mely merülőhelyek a helyi Twins és White Rock, (ld - http://dorithaifoldon.blog.hu/ ) Azt hiszem, it Cirkewwán, a Blue Hole-on és Inner sea merülőhelyeken hamarosan ismerni fogok minden követ névről. Szóval irányba vettük a Blue Hole-t, mint első merülőhelyet, láttunk szép halrajokat, egy barrakudát is, látótávolság olyan 30 méter lehetett. Víz már 19 fok, szóval egy igen kellemes merülésünk volt!


Utána kis pihenő, átmentünk az Inner Sea-hez, amit egy barlang köt össze a külső fallal, szintén nagyon szép hely, megértem, miért jövünk ide annyit. Becsobbanok a vízbe, és érzem, valami nem stimmel... Mert hogy dől be a víz a ruhámba! Megnézem, a jobb mandzsetta szint teljesen lejött! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Nos, innentől jobb kéz nem mozgat, főleg nem emel fel, így lassan szivárgott csak tele a ruhám... Szerencsémre a merülés 15. percében összefutottam Tiit-tel, aki a másik csoportot vitte. Integet, hogy helló, én meg visszakérdezek, hogy mennyi a levegője? Mereszti a szemét, jelzi miért? Ne kérdezz, mennyi a levegőd!! 130. Ok, akkor csoportcsere, vidd tovább az enyémeket, én visszaviszem a te csoportod, már úgyis végeztetek, ugye? Renben, inti. Azért ez szép volt, elmutogatni mindent a víz alatt, de teljesen megértette, mit akarok :-D

Amikor kijöttünk a vízből, a ruhában kb 20 liter cuppogott, tanultam is egy új szót oroszul. Megkérdeztem, mi az, amit ilyenkor mondani kell? El is sütöttem Mike-nak, amikor visszaértünk, és megkérdezte, milyen volt a merülés. Eléggé eltátotta a száját, de amikor elmondtam, mi történt, csak bólintott, hogy ok, ebben az esetben a legmegfelelőbb szót használtam :-D

Másnapra kimenőt kaptam, ez az első szabadnapom! Este lenéztem a De Niro bárba, mert másnap végre nem kell fél 7-7kor kelnem! Aztán olyan jót beszélgettünk, hogy sikerült fél öt körül hazamenni... Egy dolog zavart egy kissé a szállásomon, hogy az eddig alacsony nyomással jövő víz teljesen elállt... A fürdőszobában egy csepp sem jött! Délben első dolgom volt felhívni a házinénit, csináljon valamit. (Ekkor keltem, és rögtön telefonáltam!) Mondta, másnap jön. Ez nem annyira lesz jó, mert nem tudok zuhanyozni, ellenben nagyon szeretnék. Kissé hiányos az angol tudása, de mondta, hogy intézkedik. Felkaptam a szárazruhát, mert a búvárbolt, ahol majd jól megcsinálják, csak pár percre van tőlem, gondoltam elsétálok. A ház előtt valamit építkeznek, az egyik munkás elkezd sorry-zni, mondom, nem gond, hogy zajonganak, bár nem esett jól reggel, de mindegy. Megyek tovább, de gyanús volt, lehet mást akart mondani... Visszalépek, és kézzel-lábbal, valamint elég hiányos angollal kérdezi, hogy én lakom e ott a másodikon. Mondom ja. Jönne megnézni a vizet. HURRÁÁÁÁÁÁÁ! Gyere barátom, azonnal! Nyitogatja a csapokat, nem jön a víz. Felmegyünk a tetőre, meglöki a dézsát, ami könnyen arrébb is ugrik. Ja, hogy amikor beköltöztem, nem nyitották meg a vizet. Hmm. Ha már itt van, a mosógépet is bekötné. Habibi, (csak mert mondta, hogy egyiptomi) te vagy az emberem, csináld! Beköti, nézegeti, valahogy nem folyik a víz. Mondom tudom, nekem is feltűnt... És még a víz pumpát is megcsinálta, ha jól értettem, el volt dugulva, de arabul vagy máltaiul mondta, így nem vagyok teljesen biztos... Lényeg, minden működik, jön a víz!

Amint elment, elszaladtam a ruhámmal a búvárboltba, mondták megcsinálják, de legközelebb várjak 24 órát a ragasztás után... Na jó... Tényleg nem vártam. Holnap megjavítják, tehát holnap után használhatom először... Brrrrrrrrr

Hazamentem, és kitaláltam, hogy akkor jól mosni fogok. Elővettem a használati utasítást. Szóval ilyen a nem automata mosógép:

1. lépés: fel kell tölteni vízzel, attól függően, mekkora mennyiséget kell mosnom. Persze olyan hőfokú vízzel, amilyennel mosni szeretnék. Ez elsőre nem jött át, így az az adag ruha energiatakarékosan, hideg vízben mosódott ki...

2. lépés: szórjam bele a mosószert és a ruhát. Ok, ez egyszerű. Két szabályozógomb van, hogy normál vagy soft mosást szeretnék. Mondom, legyen normál.

3. lépés: Beállítom a mosás időtartamát. Ez egy olyan tekerős szabályozó, mint a konyhai órákon, hogy mennyi ideig kell főzni a tojást. Elkezdi körbetekerni meg forgatni a ruhát, amíg ez az idő le nem jár. Akkor leengedem a piszkos vizet, és akár moshatom még egyszer (1-2-3. lépés) vagy öblítem (1. és 3. lépés)

4. lépés: átpakolom a szomszédos centrifugába, és jól kicentrizem az egészet.

5. lépés: teregetés.

Ha valaki használt már ilyet, és nem jól írtam, hogy kell csinálni, most szóljon, vagy hallgasson mindörökre!!
 

Felfedezőutak

 2010.05.02. 12:05

 Ugye amikor idejöttem, az volt a terv, hogy jól megmutatják nekem a szigetet, merre vannak a merülőhelyek, mit hol találok, szépen lassan hozzászokom a közlekedéshez, meg ilyenek. Ehhez képest egyik reggel megkaptam egy búvárt, hogy menjünk a Blue Grottóhoz, Zurrieq-be, ami Málta másik végén van... Google map, hogy legalább a falvak nevét tudjam, hogy meghatározhassam, nagyjából merre is vagyok. Végülis odataláltam, volt két szuper merülésünk az Umm El Farud nevű roncson, és vissza is találtam. Bár abban biztos vagyok, hogy nem a legrövidebb utat választottam, sem oda sem visszafelé :-D Ellenben egyszer egy olyan kis úton mentem, ahol időnként épp csak elfértem a kocsival. Hogy mikor építhették? Beszélik, hogy itt Máltán vannak a piramisoknál idősebb dolgok, szerintem ez az út is közéjük tartozhat. 

Pénteken megérkezett Gyuri és Évi, valamint az ifjú leendő búvárjelöltek... A harmadik már búvár, mert még a pocakban van... Szombat este elkértem egy kocsit a bázisról, hogy átmenjek hozzájuk, kicsit északabbra, Melliehában szereztek szállást. Viszonylag egyszerűen odataláltam, nem emlékeztem biztosan, hányas apartmant mondtak, de az ajtajuk előtt már minden kétségem eltűnt, azért ha két gyerek van a szobában, az hallatszódik... :-) Jót beszélgettünk, olyan fél 12 körül hazamentem, hogy kipihenjem magam, mert előző este is sikerült Tiit-tel és Margittal, az észt párral fél 3-ig eldiskurálni az élet nagy dolgairól... Nos, megérkeztem a ház elé, pont volt parkolóhely is, gyönyörűen beparkoltam a teherkocsit a járda mellé, majd kiszálltam körbejárni, hogy sikerült. Hát, volt még 5 centi a mögöttem álló kocsi és a plató között... Hmm. Persze a tulaj pont ott volt, összevigyorogtunk, hogy ez közel volt, szépen kicentiztem... De még nem éreztem, hogy hazamennék, így beültem a De Niro bárba, ami pont a szállásommal szemben van. Végülis aznap néztem meg a Kaszinó című filmet, így hangulatban voltam :-) A hely majdnem üres volt, csak a mixer és egy barátja volt ott, de nagyon jó fejek voltak, és jó zene szólt, így megint sikerült olyna kettő körül hazakeverednem... Ma este már tényleg alszom!

Reggel egyedül indultam a bázisra, a többiek másik kocsival mentek. Kissé álmosan hajtok a szokott úton, egyszercsak bumm, teljes útzár. Király. Elterelés jobbra, persze innentől kezdve semmi tábla, hogy merre kell menni. Nos, ismét felfedezőútra indultam, úgy nagyjából sejtve az irányt, megintcsak odataláltam, ahová kellett... De hogy közben merre voltam... Szerintem óriásit kerülhettem... Időnként mentem szemben, amikor elrontottam egy-egy kanyart, és próbáltam mégis a másik irányt választani, visszatolattam párszor, meg ilyenek... Szép volt... Megpróbálom majd egy térképen belőni, merre is járhattam. Kéne már egyet bedobni a kocsiba... :-D

 Vasárnap elszállt a szárazruhám nyakmandzsettája... Este meg kicsit megcsúszott a társaság, elmentünk meginni egy sört, és egy karaoke bárban kötöttünk ki erősen üvöltözve különböző számokat, melyek dallamáról annyi sejtésünk volt, hogy egyáltalán nem hasonlít arra, amit "énekelünk". De jól éreztük magunkat. Ellenben ennek eredményeképp reggel otthon felejtettem a szárazrucit, így nem került el a szervizbe. Még jó, hogy megint a Radissonban voltam ügyeletben, kissé halódva ugyan, de elücsörögtem ott egész nap... 

Másnap gondosan magammal vittem, reménykedve, hogy hamar megcsinálják. Semmi jóval nem kecsegtettek, mondták ez Málta, akár egy hétbe is beletelhet, mire visszakapom. Ajjaj! Na, kedden már nem úsztam meg a merülést. Felkapom a nedvesruhám, alá egy mellényt, és gondoltam, jól beöltöztem a merüléshez. Tévedtem. Iszonyatosan fáztam. 

Merülés után irány Radisson megint. Így gyorsabban ment a nap, hogy nem reggel 10-től kellett ott ülnöm... Na, 4kor bezártam, vissza a bázisra. Hát nem beesett valaki, hogy merülni akar??? Áááááááááá! Nedvesruha fel, irány a víz. Azt hittem, reggel fáztam, de nem... Most fáztam igazán. Amit tanítunk, hogy "ha nem tudod abbahagyni a reszketést, gyere ki a vízből" klasszikust produkáltam... 

Másnap Mike mondja, hogy biztos vagyok-e benne, hogy 5 mm-es a ruhám. Mondom persze, 5.5 mm. Nézzem már meg, mutat egy másikat, ez 5 mm. Kérdezi mégis hány éve volt 5mm-es a rucim? Mondom, dehát tavaly kaptam!!! Aztán rájöttem, hogy azóta beletettem kb 500 merülést... Na jó. Ezek szerint kb 3 mm-es ruhában nyomtam tegnap a 17 fokos vízben... Ezért fáztam annyira!!!! Kemény csaj vagyok! No, szerdára beöltöztettek! Kaptam egy ugyan olyan ruhát, mint az enyém volt újkorában... Csak épp m-est az én ML-esem helyett. Mondták, bele fogok férni. Persze, levegőt meg minek venni! Plusz egy shorty rá. Csak a kesztyűm felejtettem a bázison. Sebaj. Irány merülni. Szerencsére szép idő volt. Szél semmi, így át tudok melegedni a két merülés között. Az élet apró örömei. Így is fáztam persze, de nem annyira. Nem erre a hőfokra vagyok tervezve! Délután, amikor visszamentem, meglepetés várt! Kész is van a ruhám! HURRÁÁÁÁÁÁÁÁ! És mehetek megint merülni, a srác, aki reggel nem jelent meg, most beesett, és vízbe akar menni. Semmi gond, amennyiszer csak akarjátok! Irány Valletta, és a Maori nevű roncs. A srác kissé szétszórt volt, akármit adtam neki, ruhát, csizmát, rögtön ki akarta vinni a dobozát a kocsihoz. 3x álltam neki megkérdezni, minden megvan-e, mindig valahol elakadtunk. Ennek eredményeképp a reduktor sikeresen otthon maradt. Ott állunk a merülőhelyen, most mi legyen. Kaptam egy tippet egy másik csapattól, aki ott volt, hogy hol a legközelebbi bázis. Futás oda, kis kevergés a városban. Mert Mikenak közben el kellett mennie... No, nagy nehezen megtaláltuk, béreltem egyet, 5 euróm bánta. De legalább jót merültünk! Irány a bázis, vissza is találtam, jó lesz ez, nem is olyan bonyolult a sziget! ÉÉÉÉÉS: akkor viszem az éjszakai merülést? Naná! Kissé nevettek rajtam, mennyire felbátorodtam, mióta visszakaptam a szárazruhám! Ami annyira nem száraz, mert a bal kezén ázik. Vissza kell vinni, nem jól ragasztották meg... Játszottunk tintahallal, jó sok volt az öbölben. 

Ma meg kaptam egy orosz srácot, vigyem merülni. Angolul nem beszél, így Mike eligazította, nekem csak vinnem kellett. Szegényt sikerült kissé túlsúlyozni, így küzdött rendesen. Nem is jött a második merülésre, így laza napom volt. Délután viszont Mike kiadta, hogy mossam le az új kocsit, amit vett. A külső mosással nem is volt gond, de amikor elkezdtem a belsejét... Inkább nevezném kiganajozásnak... De elég jó lett. Kicsit aggódtam, hogy találok néhány újonnan életre lépett létformát benne... De most már különösebb pirulás nélkül bele lehet vendégeket ültetni... Azért még van rajta pár dolog, amit meg kell csinálni, például eléggé hiányzik a vezetőoldali tükör... De már megállapítottam, hogy ezért a kocsiért fogunk küzdeni, ki vigye! Ebben ugyanis van működő rádió! Zene! A srácok mondták is, hogy majd ők megosztják, mert hogy engem könnyen legyőznek ketten... Hahaha! Nem tudják, kivel kezdtek! Enyém lesz a kocsi! :-) Majd meglátják! 

Holnap korán kezdünk, negyed 8-ra jön értem Mike háromnegyed helyett, de semmi gond, nyet problema, van Red Bull-om! Mindig meglepem őket, meg magam is, hogy mennyi mindent megértek oroszul, amit beszélnek. Tanulgatom is... 

Költözés

 2010.04.25. 10:05

Nos, pénteken nem merültem, én voltam az ügyeletes a bázison. Nem szeretem... :-) Főleg így, hogy ennyire csend van. Neteztem egész nap, léptem a szinteket a Facebookon a Maffia warsban, remélem hamarosan beindul a szezon, mert ez tényleg unalmas! Lehet egy hónap múlva könyörögni fogok egy ilyen napért! 

Este hat körül bezártunk, hétre volt megbeszélve, hogy találkozunk a lakásnál és jól átadják nekem, de hamarabb érkeztünk majdnem egy órával. Semmi gond, addig bemegyek, végülis nálam van a kulcs. Kis keresgélés után meg is találtuk a házat, fel is mentem a másodikra, be is mentem a kapott kulccsal, csak épp nem abba a lakásba... Én emlékeztem, hogy az enyém a bal oldali, de mind a kulcson, mind a bérleti szerződésen a hatos lakás volt... Hehehe. Az egy két hálószobás, de elég borzalmas elrendezésű, gyorsan telefonáltunk is, hogy cserét kérünk... Nemsoká jött is az ingatlanos srác meg a tulaj is, beengedtek a másik lakásba végre, még függönyt raktunk fel, leolvastuk az órákat. Alig vártam, hogy elmenjenek végre. Addig beszéltek, hogy lenn bezárt a kisbolt is, pedig be akartam vásárolni. Nem baj, úgyis terveztem egy felfedező sétát. Szerintetek eltévedtem? Hát persze! :-D Hihetetlenek ezek a kis utcák. Mondjuk kb 15 perc bolyongás után egyszer csak ott álltam a ház előtt, és szerintem a kereszteződésben is elmentem egyszer... Lehet, segített volna, ha felírom az utca nevét! De találtam boltot közben. 

Beültem a sarkon lévő pubba, mert volt wifi, kicsit neteztem még, és irány aludni! Végre! Semmi szúnyog, kényelmes ágy, legalábbis a kanapéhoz képest... Ugyanis ki tudtam nyújtani a lábam... Az élet apró örömei. 

Reggel 3/4 8-ra jöttek értem, és megtudtam a napi programot: Ma a Radissonban lévő bázison leszek... Jeee. Ott még net sincs. Nos, tengtem-lengtem megint, de legalább tanultam németül egy kicsit! Ennyire unatkoztam... Este Tiittel és Margittal, az észt kollégákkal elmentem nagybevásárlásra. Jaaa, amikor hazamentem, meglepetéééés! volt egy mosógép az apartmanomban! Hurrá! Már csak azt kell kiderítenem, hogy is működik, mert ilyen gépet még nem láttam... Majd megkérdezem. Hamarosan, mert kéne mosnom! És csak ne kézzel, ha már van mosógépem. Szóval elmentünk bevásárolni, és vettem többek között egy hatalmas adag epret!!! Nyammm! Nagyon finom volt, be is vágtam az egészet! 

Este még egy kellemes meglepetés: volt net a szobámban! Valószínűleg az előző esti helyről ért oda a wifi, mert 11-kor eltűnt. Akkor zárnak általában a pubok. Megint jól aludtam, ami jó jel, hiszen szombat este volt. Tehát nincs nagyon hangos szórakozóhely a közelemben, csak halkan hallottam valami zenét, tehát messze sincs! 

http://picasaweb.google.hu/farkasdo/Malta2010#

Első önálló utam

 2010.04.22. 22:59

 Reggel korán kelés volt, mert fél 8-ra ígérkezett Mike, a búváraim pedig háromnegyed nyolcra. Cél a Blue Hole és az Inner Sea Gozón. Két hely, ahol már tavaly voltam egyszer, gyerekjáték lesz! 

Mire Mike megérkezett, elő voltak készítve a palackok, az oxigén, a PADI zászló lengett a bázis előtt, felszerelésem szintén összerakva, és a kávéja az asztalon. Azt hiszem, elégedett volt... Végül is ez az utolsó előtti nap, hogy itt aludtam, többet nem lesz ilyen, hogy előbb itt leszek nála. Merthogy ő fog hozni... :-D 

Mire megjöttek a búvárok, már a kocsira is felpakoltunk, csak a felszerelésüket kellett összeszedniük. Utána irány a benzinkút! Mike előtte még egyszer ellátott a tanácsaival, hogyan vezessek, nem értem mi a baja, csak egyszer padkáztam meg a kocsit előtte... Majd az egyik lámpánál átment a narancssárgán és integetett, hogy menjek utána - és még én vezetek veszélyesen! Hahaha! Na, inkább megálltam. Így is megtaláltam a kutat... Tankolás, és indulás, hogy elérjuk a kompot. Kényelmesen odaértünk, pár lyukat már megismerek az úton... Na, azért nem sikerül kikerülni, csak amikor átmentem rajta, jutott eszembe, hogy erre legközelebb emlékezzek! Átkompoztunk, odataláltam, merültünk, víz alatt sem tévedtem el, és első merülésen láttunk egy nagy sügért (volt vagy 80 cm-es, vagy nagyobb...) második merülésen pedig Szent Péter halával találkoztunk (Angolul John Dory, még egy alkalom, hogy vicceljenek a nevemmel, nem elég nekem a Nemo nyomában és a Dora the Explorer... Nehéz az élet) és még egy jókora polip is tekergette magát a barlangban! Jó kis merülések voltak, de melegedhetne már a víz! :-D

Visszafelé is sima utunk volt, kényelmesen elértük a 3 órás kompot, visszafelé is megtaláltam azt a pár döccenőt, amit kellett, átröptettem rajtuk a teherautót, és már vissza is értünk a bázisra! Első önálló napom alkalmából le is gurítottunk egy sört a többiekkel. :-D

Néhány kép a tegnapi kocsimosásról:

http://picasaweb.google.hu/farkasdo/Malta2010#

Semmittevés

 2010.04.21. 22:21

 Ma elvileg szabadnapom volt, mert nem volt mit csinálni... De persze mivel a bázison vagyok, itt ücsörögtem egész nap. Így amíg Mike rohangált ügyeket intézni (mint például a munkavállalási engedélyem) addig én voltam a bázis őre. Volt is benn egy nő, jön vasárnap merülni. Bulgáriából. Denis (nem tudom igazából hogy írják a nevét) is ott lebzselt egész nap, ő is itt fog dolgozni, bár csak beugróként. Elég fura figura, orosz srác, kissé sokat beszél, de elviselhető... Találkoztam a feleségével is. Aranyos lány. 32 éves a srác, és 16 éve házasok. 14 évesen ismerte meg a lányt... Kicsit fura ez a mai világban. Utazgatnak, élik az életüket, gondolom gazdag papa küldi az apanázst, mert dolgozni nem nagyon dolgoznak :-D Így is lehet élni... Bár szerintem unalmas egy idő után. Főleg a lánynak, mert Denis kifejtette nekem, hogy a nő ne dolgozzon. De egy idegen országban akkor hogy talál barátokat? Hol találkozik emberekkel? Én szétunnám magam egy idő után... Bár ki tudja.

Szóval tengtem-lengtem egész nap, csak délután akadt egy kis tennivaló... Lemostuk a kocsikat, ha jönnek a vendégek, ne legyen koszos. Hurrá, pucolhattam ablakot. Kedvenc elfoglaltságom :-D Az egyik kocsi elég barátságos, amit eddig is vezettem, de ma megismerkedtem a sárga szörnnyel... Hű, ehhez képest a lada szervokormányos!! Nem az lesz a kedvencem, az tuti. Ha sokat kell vezetnem, nyár végére olyan karom lesz, mint Popeye-nek 3 spenótkonzerv után! Pedig ez a kocsi jobban néz ki, szépen fel van matricázva. Ma majdnem elvittem vele a fél hotelt, mert próbáltuk a másik kocsival behúzni, ugyanis lemerült az aksija. Eltéptünk egy elvileg 8 tonnás kötelet is, de a végén minden jól alakult, senki sem sérült meg, és a kocsi is beindult! 

Este negyed hétre kellett mennünk lakásügyben Buggibába, felvettem némi előleget a fizumból, mert ugye kaució, meg minden ilyesmit ki kellett fizetni. Nem semmi figura az ingatlanjözvetítő! Rég láttam ilyn körülményes embert. Felolvasta az egész szerződést, minden pontját gondosan elmagyarázta, mint például, hogy nem tarthatok állatot. Én az első mondatnál túlléptem ezen, hogy nem is akarok, de azért még vagy 5 percig magyarázta... Azt hittem, sosem végzünk, közben Mike-nak mennie kellett a reptérre valakiért, ez meg csak mondta, mondta... Ááááááááá Még az aláírása is! Nem aláír, hanem alárajzol! De holnap után költözöm! Hurrá! Jó itt a bázison, de azért még jobb lesz, ha végre kipakolhatok a táskámból! 

Holnap megint Gozo, megyünk az Azúr ablakhoz. Én, és a két angol vendég búvár. Remélem, odatalálok majd... Annyira nem bonyolult a sziget. Jó lesz, ahogy kivettem, Mike jobban izgul nálam... 

 Ma reggel szokásosan fél 8kor csörgött az ébresztőm, elvileg 8-ra ígérte Mike, hogy érkezik, így szundítani akartam, de 7:31-kor megérkezett Mike felesége és fia :-D Kicsi Mike és Galina... Mert hogy kedden és csütörtökön úszóedzése van a gyereknek, és ilyenkor végeznek. Jeeee. Mondták, hogy számítsak rájuk csütörtökön is... Nos, akkor irány a zuhany! Na, ez nem olyan egyszerű ám, mivel a bázison nincs zuhanyzó, a szálloda konditermébe járok. Na persze nem abba a szállodába, amelyikben a bázis van... A következő utat járom be reggelenként: törölköző és egyéb kellékek felkap, elsétálok a tengerparton kb 100 métert, fellépcsőzök a medencéhez, végigsétálok mellette, le a fűre, átmászok a kerítésen a szomszéd szállodába, (ez még mindig a Corinthia...) ott is végig a parti úton, át a Radisson területére, még egy medence mellett el, be a szállodába, és már ott is a konditerem. :-D Le van beszélve ugyan, hogy oda járok fürdeni, de mivel mindig más van ott, elég furcsán szoktak rám nézni. Hehe. Persze nem kérdeznek semmit. Lehet, be is költözhetnék... 

Nos, egy frissítő zuhany után visszasétáltam a bázisra. Mike közben megérkezett, én meg elmentem a kocsiért, kiálltam a mélygarázsból (annyira szépen parkoltam be tegnap, nagyon könnyű volt kijönni!) le a meredek kocsibejárón a bázisra. Itt eléggé figyelni kell, mert ha a kocsi nincs megpakolva, nagyon könnyű  a hátulja, és ha ráfékezek, akkor blokkol. Ez nem lenne vicces azon a lejtőn... Ha nem fékezek, akkor meg ott van a tenger szemben. Persze motorfékkel a legjobb lemenni, most már tudom... Megérkezett a két angol búvárunk, szegénykék ittragadtak Máltán a vulkán miatt. Nem mintha sajnálnák... Elmerülgetnek még egy hetet. :-D

Felpakoltunk, és irány Gozo! Mike kiállt a teherautóval, majd megkérdeztem tőle, hogy akkor nem én vezetek? Erre átadta... Hehe. Meglepetés! A srácok bátran beszálltak, persze nem tudták, hogy milyen jól vezetek! És tényleg! Csak kb 3x fogtam rá az ablakemelőre a váltó helyett, de észrevétlenül korrigáltam. De ma már egyszer sem kapcsoltam be az ablaktörlőt az index helyett, mert ugye az is a másik oldalon van. :-D különben nagyon egyszerű jobbkormányos autót vezetni, Thaiföldön meg már megszoktam, hogy a másik oldalon megyek. 

Szépen beálltam a kompra is, gond nélkül. Jó dolgom van, mert hol Mike, hol a búváraim hívnak meg teára, sütire, jól is esik, amíg meg nem kapom az első fizetésem. Amiből 100 eurót már meg is előlegezett nekem Mike a szállásomra... 

A merülőhelyre elég kemény út vezetett le, egyszer oda is koccoltam a kocsi alját, elég alacsony... Nem volt nehéz. Karwela és Cominoland roncsokat merültük meg, láttunk szép nagy polipot, látótávolság olyan 20-25 méter volt... Második merülésre Mike már nem is jött, csak megmutatta merre menjek. Kérdezte, rendben leszek-e. Hahaha, miért ne lennék? Nem is volt semmi gond. Visszafelé amíg kijöttünk a merülőhelyről, Mike valami olcsó kifogással átvette a vezetést... A kompon meg visszaadta. Hmmm. Lehet, féltette a kocsit, bár úgyis én fogom vezetni később... Na mindegy, ő is alig tudott kijönni egy helyen, az egyik búvárt hátra kellett ültetni a platóra, hogy le legyen súlyozva a kocsi hátulja... 

Holnap megyünk munkavállalási engedélyt intézni, este meg a lakás bérlést aláírni. Ki kell még cserélni a komputeremben az elemet, szóval lesz holnapra is tennivaló, mert merülés nincs betervezve. 

Az első "hivatalos" munkanap

 2010.04.19. 22:40

 Ma megtudtam, hogy ez az a nap, amikor elkezdek "igazán" itt dolgozni. Nem éreztem ugyan különbséget, de legyen... Délelőttre kaptam két próbamerülőt, akik láttak múltkor minket az uszodában. Most, amikor mentünk a medencébe, megint volt két érdeklődő :-D Holnap pedig Gozora megyünk, én fogok vezetni! Ja, jól bemutattam a sofőri képességeim...Én parkoltam be a teherautóval a mélygarázsba. Mike mondta, hogy ő tolatva szokott beállni, de én csak kanyarodjak be nyugodtan. Micsoda, be tudok én állni tolatva! Be is álltam gyönyörűen, a kis szépséghiba csak az a kis koccanás volt a falon a kocsi hátuljával... kicsit hosszabb volt, mint gondoltam. :-D De azét gyönyörű parkolás volt! Szerintem. 

Délután, amikor végeztem a búvárokkal, szépen elpakoltam, tegnap megmutatták a kompresszor működtetését is. Nagyon kemény, egy palack kb egy perc, amíg a puffertartályok tele vannak persze. De akkor is. 

Kíváncsi vagyok, mennyire tudok majd beszélni oroszul a nyár végére... Vicces lenne kicsit megtanulni, most már nem félek annyira az orosz búvároktól, mint ezelőtt. Amit Egyiptomban láttam, az nem volt valami megnyerő, de akikkel azóta összefutottam Thaiföldön és itt, megváltoztatták a véleményem. Azért van némi közös múltunk :-D Mint a törökökkel. 

Ma kitöltöttük a papírokat a munkavállalási engedélyemhez is, ez is lassan megtörténik, a Suunto boltba sem jutottunk el elemet cseréltetni a komputeremben... Igaz, kaptam másikat, amit addig használhatok, de mégis jobban szeretném az enyémet... A merüléseimet sem naplóztam be, azt hiszem, ennek annyi, nincs kedvem már írni őket. Pedig ezerig akartam vezetni a naplót, de nagyjából tudni fogom, mikor lesz. Majd csapunk egy kb ezredik merülés bulit két hónap múlva. :-D 

Tudom, tudom, képek, majd csinálok azokat is, ígérem!

Első napok

 2010.04.18. 21:29

 Szombaton délelőtt elmentünk szállást nézni nekem. Mike egyik ismerőse hívott, hogy talált valamit 200 ojróért, nézzük meg. Háááát... Nem nagyon tetszett, a falakon nem volt túl sok festés, bizonygatták, hogy milyen szép napos, ami azt jelenti, hogy nyáron meg lehet itt sülni, volt mosógép is, szerintem akkor döglött be, amikor a torinói leplet próbálták kimosni vele... Na mindegy, egy opció. Ezután bementünk egy ingatlan irodába, akiknek még otthonról írtam, és válaszoltak, hogy találtak valamit. Ez már jobb volt! Árnyékosabb, 2. emelet, tiszta, nem csak a lakás, de a lépcsőház is. Le is csaptunk rá, mint az a bizonyos gyöngytyúk a tudjátok mire... Mike jó arc, 100 euróval le is foglalta nekem, mert én most nem vagyok annyira eleresztve... Majd levonja a fizetésemből... :-D Nem is aggódott emiatt. Hehe. Ez is le van rendezve, május elsejét mondtam, mint költözési időpontot, addig elleszek a bázison, de ha nem, mehetek hamarabb is. Szerdáig eldöntöm, akkor megyünk vissza szerződni.

Délután apa és fia jöttek próbamerülésre. Az egészségügyi kérdőíven a fiúnak bejelölték, hogy rendszeresen szed gyógyszert. Miért, mi a baja? Hiperaktív... Istenem... Be is volt lassulva szegény. Indult is az aggódás, hogy valaki jöjjön-e velem segíteni. Mondtam, abbahagyhatják az aggódást, le tudom kezelni. Nem is volt semmi baj a gyerekkel, az apja viszont elég hiperaktív volt! Gondolom hozzá kellett szoknia, hogy lépést tartson a gyerekeivel (mert a másik két gyerekből az egyik szintén ebben "szenvedett"...) és annyira pörgött, őt kellett állandóan fékezni. A nyílt vízi merülésnél is úgy úszott, mint akinek muszáj. A végén a palacknál elkaptam, és csak húzattam magam, hadd erősödjön apuka... Nem bírtam a tempót... Illetve bírtam, de nem akartam... :-D Nem baj, nagyon tetszett neki! A srác eléggé fázott már az uszodában is, így a nyílt vizet inkább nem vállalta. 

Ma pedig Cirkewwaban voltunk, megmerültem két jó fej angol búvárral a Rozi és a P29 roncsokat. Ők 5.5 mm-es ruhában, csuklya és kesztyű nélkül nyomták! Igaz, mondták, hogy otthon 6 fokos most a víz náluk, ahhoz képest ez a csontig hatolóan fagyos víz, ahol a fókáktól nem láttam a jegesmacikat, forró. Ez is egy nézőpont, én élveztem a kis száraz ruhám. Azért vannak itt, mert ugye nem tudtak hazamenni, de az EasyJet fizeti nekik a szállodát... 5 csillagosat. Nem is rossz egy fapadostól, mi? Azért a pápa ide tudott repülni tegnap, végülis csúnya is lenne, ha ő sem tudna repülni az ő összeköttetéseivel!

Holnap megint két discovery búvárom lesz, akik láttak az uszodában és kedvet kaptak. Apa és lánya. Remélem nem fagynak meg. Ma elég hűvös volt, erős szél és az eső is esett. Délutánra kisütött a nap, de nem sültem meg. Koh Tao, hiányzol ám!!

Érkezés

 2010.04.16. 22:18

 Nos, kis izgalom után (pont ilyenkor kell kitörnie egy vulkánnak? Délelőtt jött el a gépem, délutánra ígérték a teljes légtérzárlatot. Izgultam, nehogy otthon ragadjak...) megérkteztem Máltára. Süt a nap, gyönyörű az idő, de senki sem ugrik oda hozzám, hogy de jó, megjöttél? Kicsit ácsorogtam, hátha mégis jön értem valaki... Majd erősen remélve, hogy működik ingyen wifi a reptéren, felnyitottam a laptopot, kikerestem a bázis számát, és szerencsére mobilszám is meg volt adva... Felhívom Mikhailt, illetve Mike-ot, (így rövidebb :-) hogy ugyan hol van? Ott volt, csak késett egy kicsit... Nos, irány a bázis! Amint megérkeztünk, elkedődött az oktatás, mit merre találok, hol vannak a medencék (mert 4 is van, amit a bázis használ a környező szállodákban) majd megkérdezték, csatlakozom-e a délutáni csoporthoz, jön 3 ember próbamerülésre. Persze, hogy megyek, ki vagyok száradva! 

Így 3 órakor megérkezett egy amerikai család, és mentünk merülni! Uszodában feladatok, majd irány az öböl. Rögtön kikaptam a csapatból a lányt, mert a szülők egyből mentek a víz alá, de ő nagyon ijedt volt... Kis úszkálás a felszínen, és már le is mert jönni a medence aljára, 10 perc után szépen ürítette a maszkját, én meg küzdöttem a szárazruhámmal... Ja, azzal kezdődött, hogy a reduktorom nyomásmérője eresztett, 3 hete Thaiföldön még tökéletesen működött... és nem is a szokásos tömítési probléma, hanem az első lépcső csatlakozásnál a cső maga sziszegett. Jó kis bemutatkozás. Majd a merülésen a komputerem nem kapcsolt be... Lemerült az elem. Bumm. Szintén 3 hete még azt mutatta, hogy tele van. De semmi gond, holnap 3-4 EUR-ért kicserélik a helyi Suunto üzletben. Még jó, hogy a szárazruhámmal és a mellényemmel nem volt gond. Azért volt bajom a víz alatt, hiszen ugye még nedvesruhát sem hordtam Thaiföldön... Ha belegondolok, tavaly szeptemberben használtam utoljára a szárazruhám. Még be sem tudtam súlyozni magam rendesen. Azért jól sikerült a merülés :-D Jó volt újra víz alatt lenni. 

A szállásom a bázison van egyenlőre, ami azt jelenti, hogy az oktatóteremben a kanapén alszom. Muhaha! De ingyen van, jó lesz egy ideig, amíg nem találok valami rendes helyet olcsóért. Zuhanyzó nincs, de a melletünk lévő szálloda konditermének és szaunájának a zuhanyzóját használhatom majd, mert van ott valami haver... Jó lesz. 

Este visszajött értem Mike, elvitt vásárolni reggelit, hozott egy helyi telefonkártyát, és elvitt vacsorázni. Mondta, hogy talált egy helyet 200 euróért, holnap elmegyünk megnézni, és én fogok vezetni. :-D Jobbkormányos autót. Elég jó kocsija van, lehet, inkább a teherautóval kéne mennünk... Bátor ember. Bár amilyen kocsikat vezettem már, szerintem nem lesz gond egyikkel sem.

Kíváncsi leszek, milyenek lesznek az orosz vendégek, mert lesz itt dolgom párral... Pont erről beszélgettünk Mike-kal, és mondta, ne aggódjak, nem olyanok, mint Egyiptomban. Igazából Thaiföldön is teljesen normálisak voltak, talán itt sem lesz gond velük. :-)

Nos, itt vagyok, a víz 17 fok körül van, sütött a nap (már sötét van), holnap 8:30-ra jönnek, addigra ki kell nyitnom a kaput, ennyi történt ma... Jó éjt mindenkinek, izlandi hamufelhő hozzon szép álmokat Magyarországra... 

Készülődés és lakáskeresés

 2010.04.12. 17:18

 Nos, jó is itthon lenni, de mikor megyek már??? :-D Addig is mindenkivel találkozom, nem is tudtam, hogy ennyi barátom van! A gond csak az, hogy mindenkivel sörözni kell menni... Szegény májam, sosem leszel már a régi! Közben elkezdtem árulni a kis házamat, tényleg, ha valaki szeretne Pesterzsébeten egy kis kertes házat, szóljon! És nem csak árulom, de egy albérlőm is kerekedett. Ennek egy részről örülök, más szemszögből viszont ki kell takarítanom a házikót. És nem csak úgy, hanem rendesen! Ajjaj... Már sikerült egy nagy kupac kidobandó halmot összekészítenem, bár lomtalanítás csak ősszel lesz, addig valami sarokba elhelyezem. 

Közben kapcsolatban vagyok Mikhaillal, a leendő főnökömmel, aki szállást keres nekem Máltán. Eddig nem sok sikerrel, ami egy részről nem jó hír, megint a másik oldalról nézve Mikhail felajánlotta, hogy amíg nem találok valami alkalmas helyet, addig alhatok a bázison. Tavaly állítólag az egyik oktató 7 hónapig lakott ott. Hmmm... Ingyen szállás? Nem a legtutibb, de mégis ingyen van... Majd meglátom, egyenlőre beköltözöm, és még mindig kereshetek mást, ha nem tetszik! 

Mondtam már, hogy nagyon fázom? Mindig? Nézegetem a máltai időjárás jelentést, de ott sincs még rövidnadrágos idő... Azért 18-19 fok van, a tenger pedig "már" 16 fokos. Juhé! már előkészítettem a szárazruhám! 

Első bejegyzés

 2010.04.01. 17:18

 Nos, április 16-án repülök Máltára, ahol már várnak a Starfish Divecenterben. Meglesz, amit Thaiföldön eléggé hiányoltam: roncsmerülés, sajtok, vörösbor... Tavaly egy hetet már eltöltöttem ezen a csodálatos szigeten, már akkor eldöntöttem, hogy ide vissza kell jönnöm. Februárban írtam az összes búvárbázisnak a szigeten, munkát keresve. Kaptam pár pozitív választ, végül a Starfish bázissal sikerült megegyezni, hogy a nyári szezonban ott fogok dolgozni. St. Julian, St Georges bay-ben van a búvárbázis, nem ismerem őket, de a tulaj nagyon szimpatikus volt, amikor Skype-on megbeszéltük a részleteket. 

Egyenlőre még Budapesten vagyok, intézem a dolgaimat, és nagyon fázom!!!! :-D

 

süti beállítások módosítása