Nos, kimaradt pár nap, de nem is történt túl sok izgalmas dolog. No de megérkezett 4 napja szombaton az első nagy csoportunk, 18 belga búvár, egy klubból. Elég jó hangulatú társaság. Mike megkért, pihenjük ki magunkat, mert nehéz nap lesz. Az is volt. Nem szabad ennyit aludnom!! Első merülés Cirkewwa és Rozi, mert elég tapasztalt búvárok, mélyre akarnak menni. Ám legyen. Elég brutál szél volt, nagy hullámokkal, emiatt gyér látótávolsággal. Szépen elmentünk a roncshoz, kissé estek-keltek, például az egyiknek leesett az uszonya, és 34 méteren küzdött, hogy visszavegye... No mindegy, nagy nehezen összekaptam a 8 búváromat, és gondoltam, szépen visszaúszunk a kékben 10-15 méteren. Jelzem, maradjanak a szintemen, erre mentek fel-le persze. Addig forgolódtam, meg közben beúsztunk a felvert homokfelhőbe, hogy kissé elvesztettem a fonalat, hol is vagyok és merre van a part... Jeleztem, maradjanak ott, én meg felosontam a felszínre. Na, addigra el is tűntek teljesen. Elhagytam a csoportot! Az első merülésen. Király. Mindegy, később találkoztunk a felszínen. Elpoénkodtunk, pihi, második merülés. P29 őrhajó, kinn a homokon. Szerintetek megtaláltam? Naná, hogy nem! Ezt az égést!

Másnap az Umm El Farudra mentünk, ami egy 110 méter körüli tankerhajó roncs... Persze ment a poénkodás, hogy megtalálom-e... De meg is érdemeltem. Meg is állapítottam, nem tudok rendesen dolgozni, ha nem vagyok másnapos! Túl sok az energiám, gyorsan úszom, meg ilyenek. Bezzeg egyébként! Szépen be vagyok lassulva, odatalálok, ahová kell gond nélkül...

Következő nap: Comino. Ez a sziget Málta és Goző között van félúton, hajós merülés. Végre nem kell sziklát mászni! Első merülés, ugye még nem voltam ott, eléggé figyeltem a briefingen, hogy merre kell menni. Mike mondta, hogy ne aggódjunk, csak menjünk utána, mutatja az utat. Beugrik a csoportjával, és eltűnik. Hmmm. Az első bejáratot még láttam, szépen átúsztunk, de hol a második? Ajjaj. Én leszek az oktató, aki nem mindig eltáved... Basszus. Na, végül megtaláltam, csak épp visszafelé kezdtem átúszni rajta, de Tiit szembejött az ő csoportjával. Neki szerencséje volt,mert látta a mi buborékjainkat pont a barlangnál (azért ez nem igazi barlang, inkább csak olyan "átúszós" hely... No, sikerült összetömöríteni a csoportokat egy lyukba... :-D

A második merülés már jól sikerült szerencsére, minden klappolt végre! Mire visszaértünk, mehettem megint vízbe, egy tanuló, szeretné befejezni az OWD kezdő tanfolyamát. A felét már megcsinálta tavaly ugyanitt. Irány a medence! Juhé! Szerencsére elég ügyes volt, úgy tűnik, Mike-ék jól oktatnak, összes tanulójuk, akivel merültem, elég ügyes és tudja, mit hogy kell csinálni. 

Ma reggel (kezdem utolérni magam) fél 9-re jött Hans megint, volt egy kellemes kis merülésünk az öbölben, bár nem sok mindent találtam, és rendes hullámok is voltak. Szegény, ahogy mentünk le a partra, szépen elcsúszott... Ki volt írva, hogy csúszós, de nem gondoltam volna, hogy ennyire... Mint a szappan. De csak egy foltban, csak épp rágyalogolt. Aztán a kijövetel is küzdős volt... De ez az igaz tanfolyam! Itt aztán megtanulja, mi a magyarok/máltaiak istene! :-D

Délután pedig Stefan, egy német búvár várt reám, hogy menjünk merülni. Valletta, Maori roncs. Elég ideges szegény, még mindig kezdőnek tartja magát (az is) 27 merüléssel. Mások már a divemasteri tanfolyamot tapossák ennyivel... De jobb is, hogy ő nem. Ismeritek búvárok a klasszikus viccet a szárazruhával és a szellőzéssel? Hogy a cippzáron az utolsó két centit nyitva kell hagyni, hogy ne fülledj be a ruhába? Szerintetek megcsinálta velem? Naná, hogy meg! Csak nem viccből. Ennyire sötét szegényke... Én meg nem ellenőriztem le. Többet szárítom az aláöltözőmet, mint más a nedvesruháját...

És még vár rám egy éjszakai merülés, addigra remélem kiszárad a szélben a rucim, mert éjszakain nem vicces elázott cuccban merülni.

Ja, Tapsi és MBL barátunk már bejelentkezett, hogy jönnek júniusban! Szijjjjjjjasztok! Várlak titeket!