Nos, jó is itthon lenni, de mikor megyek már??? :-D Addig is mindenkivel találkozom, nem is tudtam, hogy ennyi barátom van! A gond csak az, hogy mindenkivel sörözni kell menni... Szegény májam, sosem leszel már a régi! Közben elkezdtem árulni a kis házamat, tényleg, ha valaki szeretne Pesterzsébeten egy kis kertes házat, szóljon! És nem csak árulom, de egy albérlőm is kerekedett. Ennek egy részről örülök, más szemszögből viszont ki kell takarítanom a házikót. És nem csak úgy, hanem rendesen! Ajjaj... Már sikerült egy nagy kupac kidobandó halmot összekészítenem, bár lomtalanítás csak ősszel lesz, addig valami sarokba elhelyezem. 

Közben kapcsolatban vagyok Mikhaillal, a leendő főnökömmel, aki szállást keres nekem Máltán. Eddig nem sok sikerrel, ami egy részről nem jó hír, megint a másik oldalról nézve Mikhail felajánlotta, hogy amíg nem találok valami alkalmas helyet, addig alhatok a bázison. Tavaly állítólag az egyik oktató 7 hónapig lakott ott. Hmmm... Ingyen szállás? Nem a legtutibb, de mégis ingyen van... Majd meglátom, egyenlőre beköltözöm, és még mindig kereshetek mást, ha nem tetszik! 

Mondtam már, hogy nagyon fázom? Mindig? Nézegetem a máltai időjárás jelentést, de ott sincs még rövidnadrágos idő... Azért 18-19 fok van, a tenger pedig "már" 16 fokos. Juhé! már előkészítettem a szárazruhám!