Bocs, hogy ilyen ritkán írok, de alig kerülök netközelbe mostanság. Valahogy állandóan a Radissonban vagyok, ott meg nincs net egész nap, pedig sok az üresjárat, ráérnék netezgetni. Ezt is külön írom, talán este lesz időm felrakni.
Szóval mi is történt a legutóbbi bejegyzés óta. Hanssal befejeztük a tanfolyamot, és mivel ez volt az első máltai kiadott minősítésem, estére beterveztünk egy kis ünneplést is. Másnap úgyis szabadnapos vagyok, gondoltam kialszom magam. Én kis naiv… Az este jól sikerült, valami három-fél négy körül keveredtem haza. Csakhogy Vallettába kellett mennem, elintézni a tartózkodási engedélyem, így a szokott időben jöttek értem, elvittek a bázisig, ott „felkaptam” a papírokat és „elszaladtam” a buszmegállóig. A sebességem gondolhatjátok… Kb 3 és fél óra alvás után. Kis várakozás a buszra, gondoltam, legalább ezt is kipróbálom, a híres máltai buszozást az ősöreg, angol gyarmati időkből itt maradt busszal. Ugyanis hallottam, hogy év végéig le kell cserélniük őket, nem felelnek meg az európai szabványoknak. Na, pont egy ilyen jött. Lehetett vagy hatvan éves, olyan ülésekkel, mint Pesten a nagyon régi trolikon, annyi hellyel az ülések között, hogy az én lábam alig fért el. A térdem szétnyomta az előttem lévő háttámla, iszonyat hangos volt, a leszállást a plafonon körbefutó madzag megrántásával kell jelezni, ami egy csengőt szólaltat meg a sofőr feje felett, ja, és Máltán majdnem az összes busz nyitott ajtóval jár, gondolom a szellőzés elősegítése érdekében. Oda-vissza volt vagy 1 EUR az ár. Nos, ezt is kipróbáltam, de megértem, miért akarják lecserélni őket, és egyetértek… Kívülről jobban néznek ki, mint amennyire jó velük utazni. Visszafelé egy viszonylag új busszal jöttem, háááát: ég és föld. Túl civilizált vagyok? Nem hinném. Ja, és a környezetszennyezésről még nem is beszéltünk, gondolom, mit adhatnak ki ezek a járgányok.
Félelmeimmel ellentétben a hivatalos ügyintézés könnyedén ment, pedig tele volt az iroda várakozó feketékkel és kínaiakkal, de amint mondtam, hogy EU, kb 5 percet kellett csak várnom. Persze elfelejtettem fényképet hozni, 6 euróm bánta. :-D Majd bementem a bankba is, megkérdezni, mi szükséges a számlanyitáshoz. Semmi extra, csak referencia az otthoni bankomtól. Ki ott a kontaktom. Micsoda? A bankban? Hát beesek valamelyik fiókba, és elintézem, ami kell. Itt leültünk a banki alkalmazottal egy külön irodába, kicsit más volt a hozzáállás. Nos, mindenesetre találnom kell valakit az Erste banknál, aki leigazolja, hogy van ott bankszámlám.
Délután megbeszéltem Gáborral, hogy átnézek majd hozzá, nem lakik messze, kb 10-15 perc séta Bugibbán át. De előtte még elmentem bevásárolni, mert eléggé lemerült a készletem. Majd hazacipekedtem, és gondoltam, ledőlök egy kicsit aludni. Elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a laptopot… Utána 3 órán keresztül Skype… Na, akkor irány Gábor! Hmmm, 15 perc. Persze, ha irányba megyek, nem pedig óriási kört leírva. 45 percet sétáltam, de jól esett a mozgás végeredményben. Itt van Bence is, Gábor négy éves kisfia, igazi dumagép. :-) Megvitattuk az élet nagy dolgait, majd szerencsére hazavitt… Jó lett volna 11 óra körül megint egy órát tévelyegni. Lassan meg kéne tanulnom a gyalog közlekedést, mert kocsival valahogy egész jól odatalálok, ahová kell.
Péntek: két svéd srác, aki Scuba Diver tanfolyamot akar végezni. Még szerdán én beszéltem velük, és csütörtökön Tiit megcsinálta velük a tanfolyam felét. Gondoltam én. De persze nem… Csak az uszodát és a merülést. Az összes elméleti rész rám maradt, plusz két uszodai modul, és egy nyílt vízi merülés. Köszi. Mondtam a skacoknak, hogy hosszú nap lesz, nem is szóltak semmit. Na de anyuka igen! Mint kiderült, valaki azt mondta nekik, hogy a tanfolyam napi 2-3 óra. Hogy ki mondott ilyet, azt nem tudom, szerintem csak félreértettek valamit, csúfosan. Anyuka persze nagyon ki volt akadva, mert szülinapja volt (honnan kellett volna tudnom????) és együtt akart lenni a fiaival, és én galád módon lefoglaltam őket. Basszus, legalább mondtak volna bármit! Hogy sietnek, vagy valami… Na, lenyugtattam anyucit, nem volt könnyű. Nem is értettem a dolgot, én mondtam nekik, hogy a tanfolyam két teljes nap, és előző nap szinte semmit nem csináltak… A végén bocsánatot kért, hogy úgy letámadott, végül is én semmiről nem tehettem. Mondtam, akkor csináljuk meg a nyíltvízi merülést másnap.
Közben olyan szél kerekedett, 7es erősségű, és ráadásul nyugati, ami a legrosszabb a merülőhelyek szempontjából. Nos, merüljünk az öbölben. Olyan áramlat volt!!! Ilyet még nem tapasztaltam! Egy öbölben! És percenkén változott az iránya! Igazi áramlatmerülést csináltunk a srácokkal, vitettük magunkat ide-oda. Tetszett nekik! Délután meg egy hat fős gyerekcsapatot medencéztettünk Tiitel és Galinaval. Jó gyerekeket oktatni, olyan könnyen megy nekik minden… :-) Nagyon élvezték!
Na, és akkor a mai nap: lecsendesedett a szél, így most már csak kis hullámzás van az öblünkben. Mai feladatom: két kalandmerülés a haladó tanfolyamból, egy tanuló, junior búvár. Ja, orosz. Ja, még csak 3 éve tanul angolul. Szegény, nem sokat érthetett abból, amit mondtam neki, plusz elég félénk is volt. Nem szeretek így oktatni. Ha csak búvárokat kell vinni, nem olyan nagy gond, ha nem értik teljesen, amit mondok, de tanfolyamot elég rossz érzés így tartani.