Na, megjöttek Tapsiék, és már el is mentek... (mikor is írtam utoljára? repülnek a napok!) Szerencséjük volt, mert az időjárás teljesen meg van bolondulva, előtte is és most is brutál szél volt, de amíg itt voltak, pont lecsendesedett (azért a végén kaptak belőle).
Volt karaoke, másnap suttogva mentem dolgozni, megtaláltam a P29-es roncsot, majd utána volt egy beszélgetésem Lynnel, az angol kollégával... Mert az egyik búvár, aki velem merült aznap, amikor megérkeztünk Cirkewwára, odajött hozzám, és nevetve mondta, hogy hallotta, én már többször eltévesztettem ezt a roncsot, és remélem most megtalálom... MICSODAAAAAAAA? Tényleg Lynn-nek nincs másik tréfás-szomorú történet az életéből, amivel szórakoztathatná a kedves vendégeket, mint hogy én idejöttem, totál újak a merülőhelyek, és nem találok meg egy olyan roncsot, amit időnként az évek óta itt dolgozó oktatók-divemasterek is időnként eltévesztenek? Amíg egymás között poénkodunk ezzel, addig nincs is semmi gond, de ne ez legyen már az első sztori, amit Máltáról elmesél nekik... Basszus.

Mindegy, megtaláltam a roncsot, javul a statisztikám! 6-ból már 4-szer megvolt! :-D

Voltunk tonhalfarmon megint, repülőgép roncsoztunk, elmentünk a Krisztus szoborhoz és az Imperial Eagle nevű roncshoz is! Jó kis merülések, csak kár, hogy olyan rövidek... Lehet, hogy mégis kéne az a technikai tanfolyam?

Hét végén feltámadt a szél, és persze megint észak-nyugati, így ugye Blue Grotto... Nos, szombaton ott voltunk, nem is volt rossz, de vasárnap a srácok nem akartak visszamenni. A szél is kicsit lecsendesedett, akkor próbáljuk meg Gozót! Legfeljebb nem merülünk. Odaértünk, a képtárban láthatjátok, hogy nézett ki az Azúr ablak alja... Nos, akkor ezt hagyjuk, de az Inland Sea-nél láttunk más búvárokat készülődni! Na, hajrá! Odamegyünk, megkérdeztem, mégis mi vár ránk. Mondták, simán merülhető. Szuper! Két gyönyörű merülésünk volt nem annyira szép véggel... csak egy laza 8 perces dekó történt, fura mód csak az egyiküknek, fura mód a legképzettebbnek... Kérdeztem, hogy mégis miért? De hát ő mutatta, hogy már 7 percet kapott. Ja, de mondom előtte azt szoktuk mutatni, hogy mennyi van hátra! Mert ez kimaradt. És mondom miért nem ment talán feljebb, amikor kevés ideje volt? Mert a hullámzás. Meg hogy de ő mutatta. De kérlek, sőt könyörgöm, már nem az OWD tanfolyamon vagyunk! Nem akkor kell kapkodni, amikor már dekóba csúszol, hanem amikor 28 méteren volt kevés időd, és mondjuk 12 méterre bőven felmehettél volna... Mert akkor nem csúszol bele! Nem tudtam meggyőzni... Mindegy, szépen megtartottuk a megállót, végülis nem történt semmi.

Hét végére kissé megfáradtunk, mert elég szerényre sikeredett a búcsúbuli, hiába, mindig csak a munka...

Remélem jól éreztétek magatokat, mert én nagyon örültem, hogy itt voltatok!!! Mindannyian! :-D