Hűha, egy nap két bejegyzés is! Tobzódjatok, nem tudom, mikor írok megint! :-D

De ez kikívánkozik belőlem. Hétfőn szabadnapos voltam, kedden pedig a változatosság kedvéért Blue Grottóba mentünk. Igazából én nem tudom megunni, annyira jó az a roncs, csak vicces... Nos, ugye írtam, hogy szombat óta brutál szél van, kedden elérte a csúcspontját. Hiába van ez a merülőhely a sziget déli részén, lassan a hullámok teljesen körbenyalják egész Máltát.

Megérkezve láttuk, hogy rendes hullámok vannak, megkérdeztem pár ismerős oktatót, hogy mi a helyzet a víz alatt. Mondták, hogy a roncstól vissza rendesen szembefolyik a víz, de még merülhető. Szuper, menjünk. Valeriy-el, az orosz erőemelővel voltam, meg Tom és Nigel csatlakozott be. Valeriyről tudtam hogy merül, Nigelnek több mint 100 merülése van, Tomnak kevesebb, és mondta, hogy elég sokat szokott fogyasztani. Király. Na, szereljünk össze: Hmm, hol is van a mellényem? A bázison. Eddy, egy angol oktató (kövér és öreg, múltkor beszéltünk a fociról, kiderült, hogy élőben nézte anno, amikor a magyarok elpáholták az angolokat!!! Tényleg nem mai gyerek) szóval Eddy jött arra. Kérdezem, nincs-e egy tartalék mellényük... Mondja, hogy nincs, mert ő az övét is sikeresen a bázison hagyta... :-D Ez egy ilyen nap. De mire is jó a német búvárbázis, átcaplattam a Mad Sharkékhoz, nekik természetesen volt... Nekünk is szokott, lenni, de reggel én rohantam a transzferrel, gyűjtöttem be az embereket a hotelekből, addigra megpakolták nekem a kocsit. Csak az oxigén, az elsősegély doboz és a tartalék felszerelés maradt ki. Köszi. De úgy kell nekem, miért nem néztem meg. Nos, csobbanunk a vízben, elszörfözünk a roncshoz, sosem értem még oda olyan hamar... Ajjaj. Na lássuk. Végig drifteltünk a roncs mellett, nos, akkor ússzunk vissza az elejéhez. Hmmm. Mennyi a levegőtök? Tom 120 baron volt. Akkor húzzunk vissza, vagy Ghar Lapsinál fognak ki minket! Így van elég levegő, hogy ne kelljen a nagy kékben úszni, le 30 méterre az aljazatra, és ott szembe az áramlattal... Pedáloztunk rendesen. Fogyott a levegő! :-D De így is Tom 70 baron volt, mire elértük a falat, az már csak 24 méter, szépen feljöttünk be az öbölbe, biztonsági megálló és ki a partra. Rég fújtattam így! És ami kinn fogadott: Egy ember oxigénen ücsörgött az egyik autó platóján, búvárok a nyílt vízen mindenfelé a felszínen, a parton lévők figyelik őket, mikor kell helikopteres mentést hívni... Szerencsére nem kellett.

Megkérdeztem a többi oktatót, mi a véleményük a másik merülőhelyről, amit terveztünk aznapra. Csak annyit mondtak: Forget it! Nos, akkor itt merüljük a másodikat is, de az biztos, hogy nem a roncson! Lemagyarázom Tomnak és Nigelnek, majd elactivity-zem az infót Valeriy-nek is. Semmi gond, akkor itt merülünk. Na, elkezdünk készülődni, Valeriy mutatja, hogy 50 baros palackot kapott. Naná, hogy tartalék palackunk sincs!!! ÁÁÁÁÁ. Vissza Mad Sharkhoz, van-e esetleg nekik? Persze, hogy van... :-D Azért itt már erősen röhögtünk! Nos, akkor irány a fal! Ahogy tanítva vagyon, hogy kell ugye áramlatban merülni, na az nem sikerült! Mármint hogy azzal szemben kell először menni, majd visszavitetni magunkat. Mert nem arra volt a merülőhely. Szépen eldrifteltünk, időben fordultunk, és indul a lapátolás vissza. Látom Tomot, hogy keményen lapátol a sziklától két méterre. Mutatom neki, hogy ugyan jöjjön már közelebb, mert itt elég könnyen lehet szembe úszni... Nagy nehezen megértette és lejött. Nos, addig próbálgattam a mélységeket, amíg 10 méteren találtam egy nagyjából visszafelé menő vonalat... így egyszerűen visszavitettük magunkat a hullámokkal, alig kellett úszni. És mivel bőven volt levegőnk, sietni sem kellett, volt egy nyugodt, nézelődős merülésünk az őrület közepén... 

Majd visszaszolgáltattam a mellényt és a palackot, és mehettünk is haza! :-D Jó nap volt! Mike meg tartozik Mad Sharkéknak némi sörrel...